Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - KRÓNIKA - Balázs Péter: Igazgatói értekezlet Nyíregyházán / 215–221. o.

e) Mindössze néhány olyan levéltárunk van (Sopron, Szekszárd), amely megfelelő' helyiséggel rendelkezik ahhoz, hogy dokumentumait önálló, reprezentatív kiállítás keretében is bemutathassa. Egyelőre tehát a levéltárak továbbra is a muzeumokkal közösen rendezhetnek nagyobb szabású kiálUtasokat. To/ább kell lépni viszont a levéltári reproduk

ciók sokoldalú felhasználása terén. Megfelelő technikai felszerelés beszerzése esetén a levéltárak az iskolákon kívül (a közoktatás és levéltár kapcsolatával részletesen külön foglalkozunk) üzemeknek és munkásszállásoknak (üzem- vagy szakmatörténeti, régi munkáséletmódot tükröző iratok), községi kultúrházaknak (községtörténeti dokumentumok) stb. rendszeresen 10-20 darabból álló reprodukciós kollekciót állithatnak össze, ami a KB határozat 2., 3. és 6. pontja szellemében hathatós támogatást jelenthet majd az ifjúság, a munkásság és a parasztság között folyó közművelő munkának. II. Á fentebbi célkitűzések realizálásának feltételei a levéltárak többségében jelenleg nem biztosítottak. A levéltárfenntartóknak tehát gondoskodniuk kell a levéltárak - országos normatívakkal összhangban levő - anyagi-technikai és személyi fejlesztéséről. El kell érni, hogy a központi művelődési alapból a levéltárak is megfelelő támogatásban részesüljenek. Az Országos Közművelődési Tanácsban, illetve a megyei közművelődési bízottságokban a levéltárak aktív közreműködésére annál inkább is szükség van, mert az eredményes munka előfeltétele az egyes közművelődési intézmények közötti munkamegosztás, ill. a munka helyes koordinálása. XXX A megbeszélések következő napirendi pontja Kiss Dezsőnek "A levéltárak közreműködése az iskolai oktatás segitésében" cimü referátuma volt. A tervezet alapjaiban és részleteiben egyaránt élénk vitát váltott ki. A hozzászólók különböző kiindulási pontból vizsgálták azt a kérdést, hogy a levéltárak iskolai oktatást segitő munkája iránt jelentkezik-e, s ha igen, jelenlegi adottságaik mellett kielégithető-e a társadalmi igény. Abban valamennyi hozzászóló egyetértett, hogy az iskolákkal való foglalkozás is része a levéltárak tömegkapcsolatának, s e tevékenységnek külön hangsúlyt ad az a körülmény is, hogy a tanulók történetszemléletében az érzelmi határ általában az 1848-49 -es eseményekig terjed, amit éppen a szemléltető dokumentumok felhasználásával lehet a legjobban a munkásság hősi harcaira, a Tanácsköztársaság dicsőséges napjaira, nem kevésbé a szocializmus építésének időszakára is kiterjeszteni. Ugyancsak élénk vita bontakozott ki abban a kérdésben, hogy az "iskolai oktatás" határa - a levéltári közreműködés vonatkozásában - meddig terjedjen. Egyesek salját tapasztalataik alapján azt hangoztatták, hogy a levéltári támogatást valamilyen formában az általános iskoláknak is meg kell kapniok, mások felhivták a figyelmet arra, hogy a levéltári dokumentumok a felnőttoktatásban, a tanácsi vezetők és a tanárok továbbképzésében, a honismereti szakkörökkel való foglalkozásokon egyaránt felhasználhatók. 217