Levéltári Szemle, 24. (1974)

Levéltári Szemle, 24. (1974) 1. szám - ADATTÁR - Perneki Mihály: Források a mezőhegyesi állami ménesbirtok és község történetéhez / 146–158. o.

- a mezőhegyesi állami ménesbirtokra vonatkozó levéltári forrásokat, a mezőgazdasági szakfolyóiratokban található fontosabb cikkeket és könyvészeti vonatkozásokat ismerteti. Egyúttal Mezőhegyes községre vonatkozó forrásokat is ismertetjük, különösen azokat az érintkezési pontokat emeljük ki, ahol szoros kapcsolat mutatkozott az állami birtok fejlődésével. A mezőhegyesi állami ménesbirtok és község történetének kutatója egy sajnálatos ténnyel találja szemben magát kutatómunkája végzésekor: a gazdaság és a község 1869-1945 közötti irattári anyaga, a nagyobb, értékesebb része 1945-ben elpusztult, s a megmaradt töredékes levéltári anyag a viszonylag közelebbi időszakra /2/ tartalmaz csak adatokat. Kárpótolja a kutatót, hogy igen gazdag levéltári anyag található - mintegy 40 ifm-nyi - az Országos Levéltárban a Földmüvelés-, Ipar-és Kereskedelemügyi Minisztérium és a Földmüvelésügyi Minisztérium /3/ iratanyagában, melyben a mezőhegyesi állami ménesbirtok anyaga - külön csomókban <- együtt szerepel a bábolnai, kisbéri és fogarasi állami ménesbirtokok anyagával. Pótolható az anyag Csanád vármegye alispánjának és a Battonyai járás főszolgabírójának fondjaiból, az ide beérkezett jelentéseket szinte hiánytalanul meg lehet találni. A forrásokat 12 tárgyi egység keretén belül ismertetjük. I. Az állami ménesintézet alapitása A Mezőhegyesi Állami Ménesintézet alapitásánál közrejátszott tényezó1< szorosan összefüggenek a XVIII. század hadművészetével. A XVIII. században a hadvezetést három lényeges tulajdonság jellemezte: a lehetőleg vértelen hadvezetés, a veszteségekkel járó csaták kerülése*, a háborút tudományos, matematikai szabályok szerint vezették, amelyben a hadászat egyes stratégiai pontok és vonalak uralmát jelentette*, az ellátási rendszer szigorú megszervezése, amelyhez hozzátartozott a raktárhálózat és az élelmezési bázis felállítása. Ezek a sajátosságok szorosan összefonódtak a XVIII. század állami és gazdasági életével. A XVIII. század hadseregeinek ellátási rendszere tartalékgazdálkodáson alapult. A hadsereg egész szükségletét a lovakig bezárólag egy teljes évvel korábban már összegyűjtötték, a raktárakban tárolódott a kenyérgabona, a szárított hus és más élelmiszercikkek. A hadsereg tartalékgazdálkodásához szükséges katonai (remonda) pótlóállomány azonban, különösén a XVIII. század utolsó harmadában - Ausztriában - a kimeritő háborúk következtében egyre inkább kimerült. Az osztrák örökösödési (1740-1748) és a hétéves (1756-1763) háború rendkívüli módon kimerítette a magyarországi lóállományt, és az ország lótenyésztése nagy hanyatlásnak indult. Ennek következtében a kormánynak nagy gondot okozott a hadsereg lóellátása. A magyar lótenyésztés szempontjából döntő fontosságú volt II. Józsefnek az az intézkedése, mellyel 1784-ben bizottságot küldött ki egy katonai ménes felállitásának előkészítésére. Még ugyanez év vége felé az éppen Budán tartózkodó császárnak Csekonics József, az alig 26 éves vérteskapitány előterjesztette a magyar lótenyésztés emelésére kidolgozott részletes tervezetét. 147