Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Tanulmányok Tolna megye történetéből II. Szekszárd, 1969. Szerk. Puskás Attila. Tanulmányok Tolna megye történetéből III. Szekszárd, 1972. Szerk.: Puskás Attila / 88–91. o.
90 munkát vállalt a Budapesti Zeneakadémián, amiben nagy része volt Augusz Antal pártfogó tevékenységének is. Végül 1876 októberében, negyedik alkalommal is megfordult Szekszárdon. A tanulmány művelődéstörténeti szempontból jelentős. Egy helyen utal pl. Lisztnek a helyi népzenével való megismerkedésére. Szilágyi Mihály : A Tolna megyei kereskedelem története 1848-1914-ig. A tanulmány egészében érdekes képet ad a megye kapitalizmuskori kereskedelmi életéről. Szakszerűségének egyik bizonyitéka, hogy állandó összehasonlításokat tesz a múlt és a jelen, a kapitalizmus és a szocializmus helyi viszonyai között. 1846-ban alakult meg Szekszárdon, a megye székhelyén, egyben gazdasági-kereskedelmi központjában az első megyei takarékpénztár. Dombóvár, Hőgyész, Paks, Dunaföldvár voltak még a kereskedelem gócpontjai. A feldolgozás ezután arról szól,hogyan kellett a kereskedőket a váltótörvényszéknél bejegyezni, majd ismerteti a kereskedelmi és iparkamarák intézményét. Általánosságban beszél - messze túlemelkedve a helytörténeti kereteken - a csődperekről, és az ezekkel kapcsolatos birósági eljárásról. A termény-, bőr-, és szeszkereskedelem gyökereit helyesen ismeri fel a gyüjtőkereskedésben, a házalásban. Közben itt is aprólékos pontossággal ismerteti a kereskedelmi vonatkozású törvényeket, és rendelkezéseket. Megállapitásaival általánosságban egyetérthetünk. Gazdasági életünk függőségének jellemzésére ő is a "félgyarmati" jelzőt használja. Véleményünk szerint nincs elégséges tárgyi bizonyitéka annak a sommás megállapitásának, amellyel a korabeli, területileg illetékes kereskedelmi és iparkamarának a tevékenységét jellemzi, amikor annak . .." á szabadkereskedelem kibontakozása ellen kifejtett tevékenységére" utal. A in. kötet Csizmadia Andor : A szekszárdi prediálisok és utódaik a feudális korban c. dolgozatával kezdődik. E tanulmány is messze túlemelkedik a helyi kereteken, amennyiben a prediálisok - egyházi nemesek - országos jogállásának bemutatásával indul. Ezután kerül sor a Fájsz központtal megszervezett prediális szék középkori életének ismertetésére. E helység a török hódoltság alatt is lakott maradt, s igy folytonosságot képvisel a szék hagyományait később magáénak való, újkori, szekszárdi nemességhez. A "Szexardi Nemes Urakat illető Prothocollum pro Anno 1796" c. , a Tolna megyei Tanács Levéltára által őrzött jegyzőkönyv bizonyitja egyrészt a hagyományok tudatos «vállalását, másrészt bemutatja a területileg most már el nem különithető, de külön jogállású szekszárdi nemesség életét. E kisnemesi közösségnek - az ország számos más helységében találhatóhoz hasonlóan - az 1848. évi átalakulásig megmaradt a társadalmi különállása. Csorba Csaba : A SárvLz mente településtörténete a X-XVII. században A szerző elsőnek - helyesen - a földrajzi viszonyokat, majd az ilyen jellegű leírásokat ismerteti. Ezek után részletesen foglalkozik a tájra vonatkozó régészeti leletekkel. Munkájának ez a foerossége. így válik lehetővé, hogy százados metszetekben a szokványos településtörténeti feldolgozásoknál többet és jobbat mondjon. A honfoglaláskori sírokkal kezdi, majd a besenyő telepek emlékeivel, a nemzetségek elhelyezkedésével, végül pedig a faluszerü helységek és telepek megjelenésével folytatja. Közben rátér az okleveles anyag ismertetésére, ennek adatait azonban gyakran ellenőrzi, és kiegészíti a régészeti források megszólaltatásával. Helyes az a megállapítás, hogy Tolna megye elenyésző pusztulás után került török uralom alá. A főútvonalak menti harcok tették tönkre. A feldolgozásra jellemző, hogy ifj. Szakály Ferencnek az előző kötetben megjelent, vonatkozó írása után is talál az olvasó uj, és érdekfeszítő leírásokat, adatokat és ezeken alapuló, jó meg állapítás okát. Horváth Árpád : Tolna vármegye és az utolsó nemesi felkelés A tanulmány a napóleoni háborúk kapcsán ismerteti az 1797., 1800. , és 1805. évi nemesi felkeléseket, végül pedig egészen részletesen az 1809. évit. (A 111. lapon csúnya nyomdai hiba eredményeként 1829-et irtak.) Felvetődik a kérdés : mi értelme volt e korszerűnek nem mondható témáról ilyen terjedelemben irni? Annyiban volt jogosultsága, amennyiben a nemesi felkelések ismertetése kapcsán mellékesen sok mindent megtudunk az ország, és benne Tolna megye