Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - IRODALOM - Sárközi Zoltán: Tanulmányok Tolna megye történetéből II. Szekszárd, 1969. Szerk. Puskás Attila. Tanulmányok Tolna megye történetéből III. Szekszárd, 1972. Szerk.: Puskás Attila / 88–91. o.

89 mezővárosok életének is eleven képét rajzolja meg. Ott a rideg állattartás, itt a szőlőkultúra a gazdasági élet alapja. A kettős adózás közismert tényén tul utal a szerző arra a körülményre is, hogy egyes dunántúli végvárak Tolna megyében valóságos hódoltsági tartományokat alakítottak ki. Szól a végváriak és a török hóditók váltakozó erőszakosságairól. A megye tragédiája abban kere­sendő, hogy stratégiai szempontból fontos utak haladtak át rajta. A végváriak hódoltsági birto- . kait ismertető rész újszerű e különben is eleven körképet nyújtó tanulmányban. Bánkuti Imre : Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711). Bánkuti Imre dolgozatából is az uj eredményeket emeljük ki. Helyes a kurucokról adott alábbi megállapitása : "Az ir regül árit ás, az évszázadok óta hagyományossávált portyázó harcmo­dor- ennek természetesen megvoltak a maga gazdasági okai - sok negativ következménnyel járt." (Rablások, erőszakosságok stb.) A kurucok legelső dunántúli hadjáratai idején Tolna megyében is sok baj történt. így hihető, hogy ... "a rácokkal való megegyezés egyik legsúlyosabb akadálya a kuruc hadak prédálása volt", bár e téren a Habsburg uralkodó-ház "divide et impera" taktikájának régóta bevált módszereit sem ártott volna behatóbb vizsgálat tárgyává tenni. A tanulmány a dunántúli kuruc hadjáratok eseményeit különösen a Tolna megyei hely­ségek, és várak, Simontornya, valamint Dunaföldvár sorsán keresztül szemlélteti. Elsőként ad részletes elemzést a megye korabeli társadalmáról, az itt letelepülten élő katona-családokról,me­lyek a török utáni korban mint végháziak kerültek e tájra. Egy 1707 augusztusában keletkezett ösz­szeirásból, mely az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában levő Thaly-gyüjteményben talál­ható, ismerteti a Nógrád-, Heves-, Gömör és Kishont megyékbe menekült tolnai katona családok névsorait. Ezek családfői zömmel Béri Balogh Ádám ezredében szolgáltak. Vázolja a megyei hi­vatalszervezet működését, a rézpénz visszautasitását, a sószállitásokat stb. Egyetérthetünk vég­következtetésével : ... "A háború sok nyomorúságát.. . elsősorban a parasztságnak kellett elviselnie. " Grósz József : A kőszénbányászat alakulása Tolna megyében az első világháború ki­töréséig Grósz József már egyetemi hallgató korában, 1958-ban, Szegeden elkezdett foglal­kozni e szivéhez közel álló tárggyal. Tanulmányát éppen ezért nagyfokú szakmai, és forrásanyag ismeret jellemzi. Müvéből megismerjük Tolna megye földjének geológiai felépitését, és ennek nyomán az 1797-ig visszamenő szénbányászat kialakulását, fejlődését. A kezdeti magánvállalkozó­kat 1849 után a Mieszbach-Drasche Társulat, majd Riegel Antal ismert nevű vállalkozó, a Kő­szénbánya és Téglagyár Társulat Pesten, végül 1898 után az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. váltotta fel. Közben részletes képet kapunk a bányamunkásságról, ennek 1873 óta működő társ­pénztáráról, mozgalmairól, sztrájkjairól, a szénbányáknak a környék parasztságára, és a táj egész gazdasági életére - pl. a vasutvonalak kiépitésére - gyakorolt hatásáról. Kifogásoljuk, hogy több helyen foglalkozik a szénbányászat történetének a megyei kereteken jóval túlmutató, általános, de közismert eseményeivel is. Következetlenül jellemzi Magyarországnak Ausztriától váló gazda­sági függését. Beszél "gyarmati", "félgyarmati" viszonyokról, végül hazánk "függő helyzetéről". Levéltári forrásokat bőven használt, elsősorban a "Nagymányoki Irattár"-at. E helyen hivjuk fel figyelmét az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt.-nak a Magyar Országos Levéltár IV. osztályán található, és ujabban rendezett iratanyagára is. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól Sajtó alá rendezte, kiegészitette és jegyzetekkel ellátta Prahács Margit. Posthumus munka, mely elsősorban a báró Augusz-család levéltári anyaga alapján ké­szült. Br. Augusz Antallal - Tolna megye 1843 óta hivatalban levő alispánjával - ugyanis Liszt Ferenc szivélyes kapcsolatokat tartott fenn. Liszt első szekszárdi látogatására 1846-ban került sor. 1865-ben jelent meg újra. A tanulmány itt részleteket közül a bájos Augusz Anna Liszt Ferenc sze­mélyével foglalkozó, francia nyelvű naplójából. 1870-ben volt a harmadik szekszárdi látogatás. Ek­kor Liszt Ferenc a szekszárdi újvárosi templom felavatására megirta az un. "szekszárdi misé"-t. Ennek helybeli bemutatása azonban elmaradt. 1876. február 16-tól Liszt Ferenc oktató-nevelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom