Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 1. szám - IRODALOM - Pecze Ferenc: Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet. Budapest 1971. / 85–88. o.

85 felhasználásával kitűnő áttekintést és összefoglalást nyújt Az egyházi nemesi község önkormányzata és igazgatása a feudalizmus alkonyán c.tanulmányában. A másik feldolgozás Sáry István alapos, részletekre kiterjedő munkája, amelyben Győrsziget község képviselőtestületének működését a dualizmus korában - mutatja be és értékeli. Végül az újszerűnek és érdekes módszertani kísérletnek minősülő megoldás alkalmazá

7 sáról a kötetben. A szerkesztői álláspont indokolása akceptálandó az ellenforradalmi korszak két gazdasági "önkormányzatát" bemutató tanulmány szerepeltetésével. Kétségtelen tény, hogy a politikai autonómia szervei mellett korántsem elhanyagolhatók a gazdasági érdekképviseletek;, s ez utóbbiak segitik a politikai önkormányzat lényegének alaposabb feltárását. Szabó Ferenc feldolgozásában Csanád megye Gazdasági Egyesületének, mint a földbirtokosság érdekvédelmi szervezetének értékelését adja, a más, analóg érdekképviseleti szervekkel való összehasonlításhoz is alapot szolgáltatva, mig Sárközi Zoltán tanulmánya a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (1920-1945) tevékenységét és szerepét részletes elemzésben mutatja be. A magyar helyi önkormányzatok múltját reprezentatív módon bemutató tanulmánykötet eredményei egyben kötelezettséget is jelentenek e munka folytatására. A jól összeállitott kötet használhatóságát a külföldi szakemberek számára is biztositja a négy nyelvű tartalomjegyzék, sajnálatos azonban, hogy a tanulmányok legalább két idegennyelvü rezüméjét nem sikerült kivitelezni. A továbbiakban erre is figyelemmel néhány apróbb hiba javítása látszik indokoltnak. Különösen szembetűnő az első lapokon, hogy a kötetnek 17 tanulmánya van, de 18-at lektoráltak. (!) A Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából c. kötet eredményei ösztönöznek a további kutatásokra, az elért eredmények meghaladására s a témában egy általánositható szintézis létrehozására, különös tekintettel a felszabadulást követő, a tanácsrendszer létrejöttéig terjedő periódus kidolgozására is. Máthé Gábor HAJDÚ LAJOS : Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex-tervezet Budapest, 1971. 550 [2] 1. A szerző jó ideje jelezte érdeklődésének és kandidátusi értekezése közzétételével most betetőzött kutatásainak fő irányát.Éppen egy évtizede méltatta a Jogtudományi Közlöny 1962. 11. száma az e tárgykörhöz kapcsolódóan a MJSZ Jogtörténeti Szakosztályában tartott referátumát. Néhány évvel később pedig - egyéb publikációi mellett - mostani munkájának közvetlen "előhangját" a Jogtörténeti Tanulmányok I. (1966) közölte. Már ebben megcsillantotta azokat a lehetőségeket, amelyek a jogtudomány korábbi tételeinek helyesbítéséhez témája levéltári forrásaiban rejlenek. Gazdag levéltári és más apparátusra támaszkodva a szerző igazolta, hogy a jogtörténészek, a kodifikátorok és a gyakorlati jogalkalmazók számára egyaránt van mondanivalója. Könyvének legáltalánosabb vonása, hogy bemutatja a hazai büntetőjog első egységbefoglalására irányuló kísérletek társadalmi hátterét és II. József nagyszabású, bár sok tekintetben voluntarista reformjait. Eközben a kódextervezet tételei, a hazai feudális intézmények, a jozefinizmus törvényhozása, továbbá Beccaria, Fiiangieri nézetei között többsiku összehasonlítást tesz. Mindezekből látható, hogy a Deputatio Juridica jelentős munkát végzett, még ha a felvilágosodás eszméitől áthatott tervezet becikkelyezése a nemesség ellenállása és az udvar visszariadása miatt el is maradt. E rövid áttekintés, a kódextervezet, illetőleg a kötet rendszerétől függetlenül, néhány korabeli meghaladott, továbbá akkor újonnan fellépő s végül a büntetőjog peremén más jogterületekkel érintkező kategóriára utalhat. Az előbbiek közül szemléletes a napjainkban kuriózumnak ható büntetettek (pl. blasphemia, columbocidium) erkölcsi normaként "neveletlenséggé" enyhitése fo-