Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - Komjáthy Miklós: Varga Endre (1901–1973) / 665–667. o.

.* 666 gálatában látta. Neveltjeik azonban, a Varga Endre nemzedéke, áttörvén a historismus egyoldalúságának korlátait, levéltártudományi dolgozataikkal és gyakorlati tevékenységükkel megalapozták a modern levéltári szemléletet és kimunkálták a magyar levéltárügy újjászervezésének alapjait. Varga Endre maga is sokat foglalkozott levéltártani kérdésekkel. Irt a francia gazdasági levéltárakról, a nyugati államok ipari, kereskedelmi és pénzintézeti levéltárairól, a proveniencia elvéről, a levéltárrendezésről, a levéltári és irattári rendszerekről s mintaszerű beszámolót Csehszlovákia levéltárügyéről. Kisebb cikkekben és könyvismertetésekben is nem'egyszer tért vissza levéltártudományi és levéltárszervezési kérdésekre. Néhai Párdányi Miklóssal közös munkában elkészitette a birósági levéltárak alapleltárát s Veres Miklóssal - szinte halála napjáig dolgozva e levéltárak ismertető leltárát. Feltárta a birósági levéltáraknak a Rákóczi-szabadságharc történetére vonatkozó forrásanyagát. Rendezett történeti és levéltári kiállításokat, amelyeknek katalógusát is, legalább részben, ő irta. Több tanulmányban foglalkozott egészségügytörténeti kérdésekkel /főképpen az 184-8-4-9-es honvédség egészségügyi szervezetével/. Érdekelték a térképezés problémái is, amelyeknek két kitűnő tanulmányt szentelt. Levéltári szolgálatának túlnyomó részét a Birósági Levéltárak referenseként majd 1932-től, főigazgatóhelyettesi kinevezése, 1957 után is, egészen nyugdíjazásáig, vezetőjeként töltvén el, történettudományi munkásságának, terjedelemben és jelentőségben is, legnagyobb részét - érthetően - a Birósági Levéltárak anyagára épülő tanulmányai és könyvei alkották. Irt az ügyvédi "osztály" kialakulásáról, II. József jogszolgáltatási rendszeréről, a magyar jogszolgáltatás e korbeli átszervezéséről. Egy tanulmányában a bányaügyi jogszolgáltatás feudáliskori történetével foglalkozott. Szerkesztette a magyar birósági szervezet és perjog c. levéltári tanfolyamsegédletét s ebbe az 1526-ltí6l. év történetének fejezeteit ő irta. "A királyi Curia története, 1780-185Ö" cimü kötetét, amely kandidátusi disszertációjából nőtt ki, közvetlenül halála előtt fejezte be. Történettudományi munkásságának talán legmaradandóbb s rá legjellemzőbb alkotása az általa, Bakács István, néhai Bottló Béla, Dávid Zoltán, Ila Bálint és néhai Párdányi Miklós közreműködésével, szerkesztett s alapos bevezető tanulmányával ellátott "Uriszék" cimü, testes forráskiadvány, amely XVI-XVII. századi peres szövegeket tett közzé, a legkényesebb nyelvészeti igényeket is kielégitő akribiával. Végtelen odaadással végzett, lankadatlan munkában múlt el élete. Mintegy másfél éve támadta meg korunk legalattomosabb betegsége, a rák. Kórházi kezelések felfrissüléseivel meg-megszakitott, fájdalmas úton haladt az utolsó állomás felé. Tisztában volt betesége végzetes voltával, de ez a tudat nem gyengitette el, sőt testi ereje fokozatos hanyatlásával forditott arányban, egyre intenzivebb munkára ösztönözte. Van valami jelképes abban, hogy ő , akinek a minőség mindig előbbrevaló volt a határidőnél s egy életen át küzdött a terminusokkal, halála után két gondosan