Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - Komjáthy Miklós: Varga Endre (1901–1973) / 665–667. o.

667 kimunkált tanulmánnyal és egy kötettel fogja öregbiteni hirnevét. Mindig kinosan vitázott arra, hogy a tőle telhető legjobban végezze munkáját. Aggályos lelkiismeretességét legjobban talán első felesége,néhai Waldapfel Eszter jellemezte, amikor azt mondta, hogy történetirói módszere a mülakatoséra emlékeztet, aki panel-házakba is műgonddal megmunkált kilincseket készit. Nagyon komolyan vette az életet, amely neki - ahogy egy gondolkodónk mondta "a maga egészében becsületügy" volt. Vállalt feladataira úgy készült, mint szinész a szerepeire. A "Non videri, sed esse" csaknem ellentéteképp "videri _e_t esse" jellemezte Varga Endre magatartását. Egy életen át sok szerepet vállalt s nagyon sokat adott arra, hogy lássék is az, mily jól játszotta szerepét. De, hogy ez ne csupán látszat legyen, legtöbbször egész valóját igénybevevő erőfeszítéseket tett. Tovatűnő alakját idézve, tárgyilagosan elmondhatjuk: Varga Endre mindig az volt, maradéktalanul az volt /esse/, aminek látszani /videri/ akart. Egyik legfőbb törekvése volt, hogy korszerű legyen, valójában azonban, korai fiatalságától hajlott koráig, korszerű megnyilatkozásait, valami idejétmultság jellemezte. Lelkének mélyén ui. - s ez volt talán legkonstansabb vonása jellemének - tiszteletreméltóan, a szó legnemesebb értelmében konzervativ volt. Határidős munkái lázas hajszájában sokszor emlegette a Pompeii-i katonát, aki végső lehelletéig kitartott őrhelyén. Varga Endre utolsó szerepét antik mintaképéhez méltóan játszotta el. Testét fájdalmak tépték, gyenge kezéből csaknem kihullt a toll, acélos akarattal mégis azon volt, hogy az Országos Levéltár jövőévi centennáriurnára a Levéltári Közlemények ünnepi számába szánt tanulmányát befejezze, Nem is maradt befejezetlen munka utána. Haláláig hűséges, kiváló munkása volt a magyar levéltárügynek sa magyar történettudománynak. Komjáthy Miklós