Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - ADATTÁR - Scholz Tamás: Amit a filatélia mondhat a levéltárnak / 617–633. o.
623 A hivatalból viteldijmentesség jelölésére postai bélyegzőt nem használtak, azt 'minden esetben a feladó irta a levél cimoldalára. A hivatalos levél jelölésére az "Ex offo»,X "In stricte of fosis" "Hból", "Htból'» | "Hivatalból" szavakat használták'. A,5 ábra/ Gyakran előfordult, - és ez a helyzet ma is - hogy a küldeményt a cimzett elköltözése miatt nem lehet kézbesiteni. A postaszabályzat előirja, hogy ilyen esetben a küldeményt az uj cimre a cimzett után kell küldeni. A bélyeg előtti időkben ez a pótlólagos szolgáltatás nem volt dijmentes. A posta a kézbesítéskor felszámolta a régi és az uj cim közötti távolságra a viteldijat. Az utanküldés jelzésére a bélyegzőt nem használták, azt a postahivatalnok a levél címoldalán piros krétával, vagy tintával az "Abzug", vagy röviditett "Abz." jelzéssel jelölte, egyidejűleg ráirta az uj cimet, és az ahhoz tartozó útvonalat, valamint a viteldij többlet összegét. A mai express levél őse is megvolt már a rendszeres postaszolgálat kialakulásával szinte egyidőben. 1535-ben kiadott postarendelet megengedte ugyan a magánosoknak a levélküldést, azonban tiltotta, hogy "cito", vagy "institia" jelzésekkel lássák el, vagyis sörgős levelet magános nem adhatott fel. 1576-től engedélyezték a korábban eltiltott sürgős magánleveleket. Ettől kezdve a posta kétféle levelet szállított: közönséges "ordinária" posta vitte a rendes leveleket hetenként többször a meghatározott napokon, mig a sürgőset lovas futár, "extraordinaria" staféta továbitotta. Az ilyen levelek jelzésére a "cito-citissime" jelzést irta a feladó, mint az az 2.sz. ábrán jól látható. Az "Est""Stafeta", "Stafetta"stb., illetve "Curer" jelzés is a sürgős postára utal. A stafétalevelek dijazása jóval magasabb volt az ordinária levélnél, és rendszerint külön kellett megegyezni a postamesterrel a viteldijban. Érdekes, hogy az országban csak az ltí3ö. V. 1-i postatörvény mondta ki az állam kizárólagos jogát a levélszállitásra. így 1820-as években egy "gyorsparasztok" nevű, és szinte szövetkezetnek mondható szervezet alakult, mely A- pihent lóval éjjel-nappal szállitott postai küldeményeket Zimonytól Bécsig és vissza. Különleges, bár nem postai jelzések, illetve kezelések nyomait láthatjuk qgyes leveleken az 1831-es évből: a koleralevelekre gondolok. Mikor nem sikerült a különböző katonai és polgári intézkedésekkel meggátolni az országban a kolera elterjedését, lezárták az egyes megyék határait, hogy ne terjedjen a betegség tovább, és csak egyes átkelő helyeken - "passzusokon" engedélyezték az átkelést ezen a kordonon. Itt viszont "dögmentő intézeteket" /contumatia/ állitottak fel, ezeken belül levélfüstölő intézeteket hoztak létre. Ezek az intézetek a kolera zónából érkező leveleket egész felületükön átszurkálták egy "villával" majd füstölőn átfüstölték, mivel a füstnek sterilizáló hatást tulajdonítottak. A koleralevelek gyűjtése a filatelista gyűjtés kedvelt területe, bár ritkaságuk miatt értékük magas. Ezért igen sok hamisítvány forog kézben. Általában a dátum, a szurkálás, és a füstölés nyomainak együttes léte igazolja számunkra, hogy valóban koleralevélről van-e szó, vagy hamisítványról.
