Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

575 eddig csak egyes intézmények /Nemzeti- Levéltár, Nemzeti Könyvtár, Adiyar Könyvtár/ tudta megvalósitani, de csak raktár terüknek viszonylag kis részére, s legféltettebb értékeik számára. - Minden meglátogatott levéltár és könyvtár régóta berendezett műhelyében igyekszik részben meggátolni anyagának további romlását, részben pedig megmenteni a pusztulásnak indult alapanyagot, a papirt. E műhelyek viszonylag nagy létszámmal dolgoznak /Nemzeti Levéltár kb. 70 fő, Tamil Nadu Állami Levéltára 49 fő/. Felszerelésükben és az alkalmazott eljárások tekintetében eltérések mellett sok azonosság is található. Az azonos eljárások alkalmazásában azonban meglehetősen nagy eltérések, minőségi különbségek vannak. A p'apir erős savasodása szemmel is megállapítható, mert a kisebb-nagyobb sötét foltok ezt rögtön elárulják. Van ahol a savasság csökkentését csupán egyszerű csapvizben történt megmeritéssel igyekeznek elérni, de ez csak kivételnek tekinthető. Általános a kalciumhidroxidos és kalciumkarbonátos fürdők alkalmazása. Ez szemmel is megállapíthatóan csökkenti a savasságot, a papir barna foltjai halványabbak lesznek, enyhébb esetben eltűnnek. Az iratok fertőtlenítése az általánosan alkalmazott üvegezett faszekrényben történik, melynek perforált polcain helyezik el a fertőtlenítendő iratanyagot. A szekrény alján elhelyezett timol párolgását a tartó csésze alatt levő izzólámpa hője biztositja. A fertőtlenítés időtartama 1-3 hét. Fertőtlenítenek még e szekrényben paradiklórbenzollal is. - A Nemzeti Levéltárban az ismertetett egyszerű fertőtlenitő szekrényen kivül egy nagy méretű /300 köblábas/, vákuum alatt gázzal /10 % etilénoxid + 90 % széndioxid/ fertőtlenitő berendezés biztositja a levéltári anyag nagy tömegben való fertőtlenítését. A porral szennyezett iratok tisztitása általában kis méretű kézi porszívókkal történik. A Nemzeti Levéltárban az iratcsomókról és kötetekről a port süritett levegővel 40 font/inch nyomással fújják le. A lefújt por elszivásat hatalmas porszivo biztositja. A legelterjedtebb, valamennyi levéltár által jelentős mértékben alkalmazott iratrestaurálási eljárás a sérült iratok vékony /japán vagy glassine/ papirral vagy textillel /chiffon, selyem/ való megerősítése, amit rendszerint mindkét oldalon keményitő ragasztóval rögzitenek az iratra. Elterjedését részben olcsóságának, részben a régi és elterjedt hagyományoknak köszönheti. Alkalmazásában negativ és pozitiv irányban egyaránt tapasztalható eltérés. A ragasztót általában ecsettel, egyes helyeken viszont kézzel viszik fel az iratra. Van levéltár, ahol minden jegyzőkönyvi lapot a restaurálás kapcsán több centiméter széles meritett papircsikkal látnak el, hogy megkönnyítsék a lapok bekötését, azonos méretre egészitik ki a lapokat, hogy a jövőben a lapozáskor a lap eredeti része ne szennyeződjék. - A Nemzeti Levéltárban ragasztóanyagnak egyes esetekben carboximetilcellulózt, a Nemzeti Múzeumban szintetikus ragasztót használnak. A kézi restaurálás egyre inkább tért hóditó változata a kézi laminálás. Ez az eljárás Indiában született. Lényege: az iratot két acetátcellulóz fólia közé helyezik