Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

576 és ezt a "szendvicset" acetonnal mindkét oldalról átitatják, aminek következtében a műanyag fólia ráragad az iratra. Szükség esetén az acetátcellulóz fóliára még japán rostot is tesznek, ami a másik oldalról ragad rá a fóliára és igy erősiti a meggyengült iratokat. Ezt a fejlettebb módszert alkalmazzák térképek esetében is, mert ezek kézzel laminálva jobban tekercselhet ők, mint a keményítővel ragasztottak. Géppel történő laminálást csak a Nemzeti Levéltárban és Uttar Pradesh Állam levéltárában láttam. Előbbi tulajdonképpen egy nagy teljesitményü, 20 évnél idősebb fűtött etazsprés /Baldwin, USA/. Az ugyancsak acetátcellulóz fóliák közé helyzett és esetleg japán rosttal is megerősítendő iratot mindkét oldalról teflonlapok majd kartonlapok közé helyezik, s az ilyen együttesből 10-10-t tesznek a présnek mind az 5 nyilasába , a csomagot mindkét végén rozsdamentes vaslemezzel lezárva. A gőzzel 150 C-ra felfűtött lapok között a leirt csomagok mintegy 20 percig 500 font/ inch nyomás alatt vannak. Ebből kb. 3 perc a fűtés, a többi a hideg vizzel való hűtésre esik. /A préssel egyébként az alkalmazott nyomás többszörösét is ki lehet fejteni./ Ezt a restaurálási eljárást csak egészben megmaradt, de - főleg savasodás következtében - meggyengült iratok nagy tömegű restaurálására alkalmazzák. Uttar Pradesh állam új lucknowi levéltárában a legújabb tipusú, meglehetősen drága /20 000 #/Barrow-féle laminátor működik. Itt is acetátcellulóz fóliát alkalmaznak. Megemlitendő, hogy a 19. századnál régebbi iratokat nem laminálnak, mert féltik a papirt a magas hőtől /336 F/. A Nemzeti Levéltárban az iratvédelemmel - a reprográfián kivil - négy szervezeti egység foglalkozik. a/ A gépi laminálás, süritett levegős irattisztitás és fertőtlenítés. b/ A kézi restaurálás, ideértve a kézi laminálást és a könyvkötést is. E két részlegben a munka szervezése igen korszerű, a legkisebb fázisokra felbontott, normákkal szabályozott és a teljesítmény ennek megfelelően magas. c/ A műhelyeket - ideértve a reprográfiai műhelyt is - kiszolgáló javitÓkarbantartó csoport. d/ Utoljára, de nem utolsó sorban a jól felszerelt kutató laboratórium, amelynek programjában nem kisebb feladatok szerepelnek, mint az irat savtalanitasa és megerősítése egy fázisban, a pálmalevél korszerű restaurálása. A levéltári anyag konzerválása és restaurálása terén végzett erőfeszítésekről csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni. Az eredmények minőségét azonban fokozni lehetne, ha egyes államok levéltárai, fokozottabban figyelemmel kisérnék a Nemzeti Levéltár újabb eredményeit, hogy korszerűsítsék saját munkájukat.