Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

561 akik biznak hatásában és a hozzákapcsolandó agitációs munkában, mások nem remélik, hogy a kormánytól nem függő szervek önként csatlakozni fognak, s hogy valamennyi állam követni fogja a központi példát./ A messziről érkezett szemlélőben az első kérdés, ami e határozattal kapcsolatban felmerül, hogy milyen mintát kapnak az államok ebben a kormányhatározatban kerületi, járási és helyi /városi, községi/ iratanyaguk levéltári szervezetének kialakítására, a kialakitandó territoriális levéltárak feladataira, működésére? Mint láttuk, a kormányhatározat különösebb intézkedés nélkül az egyes minisztériumok hatáskörébe utalta az alárendelt szervek által létrehozott iratanyag levéltárba adásának kérdését. /A levéltár e szervek esetében csakis a Nemzeti Levéltár illetve annak fióklevéltára lehet./ Remélve, hogy a minisztériumok ilyen irányú intézkedései nem váratnak sokáig magukra, felmerül a kérdés, miként fogja tudni befogadni a Nemzeti Levéltár ezt a nem kevés iratanyagot? E probléma megoldása érdekében a Nemzeti Levéltár javasolta, hogy épületének a jelenleg folyó ötéves tervidőszakra tervezett bővitésén túlmenően létesíttessék az 19?4 április elsején kezdődő 5 éves tervben 4 iratközpont /talán inkább fióklevéltár, minthogy 25 évnél idősebb iratok átvétele lesz elsődleges feladata/ az ország különböző pontjain. így a szövetségi kormány helyi szerveinek iratanyagát nem kellene a Delhiben működő Nemzeti Levéltárban és Bhopal-i fióklevéltárában koncentrálni, hanem e levéltárakon kivül az ország különböző városaiban e négy iratközpont vehetné azokat gondozásba. Ez elgondolás megvalósítása nagyrészt megoldaná a szövetségi állam iratanyagának problémáit. De hogyan áll az egyes államokban a területi szervek iratanyagának levéltári ellátottsága? Nyugat-Bengália államban az Állami Levéltár szigorúan csak a kormány /a Titkárság/ iratanyagát veszi át, s még a Titkárság közvetlen irányitása alatt működő igazgatóságok iratanyagának átvételét sem tekinti feladatának. Fióklevéltára nincs, ilyennel vagy iratközponttal kapcsolatos elgondolásukról nem esett szó. /Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kb. 43 milliós Nyugat-Beingália államban csupán a kormány igazgatási anyagának levéltári kezelése biztositott, de a kerületek, városok - élükön a 6 milliós Calcuttával - helységek és egyéb szervek maguk őrzik irataikat, ha ugyan megvan erre a lehetőségük, s a kutatás számára való hozzáférhetőségük problematikus./ - Tamil Nadu államban /50 millió lakos/ csak annyival jobb a helyzet,hogy az Állami Levéltár igazgatója a területi igazgatási szervek részére kerületenként szeretne levéltárat szervezni, s ebben összegyűjteni a kerület iratain kivül a járások /talu-ok/ és helységek iratait. - A 48 milliós Maharashtra állam öröksége szerencsésebb! volt. A bombayi Állami Levéltáron kivül Poona-ban és további 3 városban fióklevéltára működik. - A levéltári anyag legcéltudatosabb átvételének eredményével és programjával a 88 milliós Uttar Pradesh államban találkoztam. A még Allahabadban levő épületbe az Állami Levéltár begyűjtötte a felső igazgatás iratait először 1857-ig, majd ld85-ig, s jelenleg az 1930-ig terjedő anyag begyűjtésével foglalkozik. Ez az iratanyag fog átkerülni a Lucknow-ban már elkészült új épületbe, s