Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

562 akkor át fogja venni a kormány 25 évnél idősebb iratait is. Az átköltözés megtörténtével az allahabadi épület lesz az állam első regionális levéltára még 1973-ban. Az 54- kerület /ideértve a járásokat és helységeket is/ iratait össsesen 13 regionális levéltárba kivánja az Állami Levéltár Összevonni. Az allahabadi - majd a további regionális levéltárak az első ütemben ltí85-ig, a második ütemben 1910-ig, majd 194-Q-ig fogják átvenni a levéltári anyagot. /A jelek szerint csak az államigazgatási iratanyagát./ E négy államból vett példák arra engednek következtetni, hogy a további 24államban és szövetségi területen is még rengeteg a tennivaló annak érdekében, hogy az állandó megőrzést érdemlő iratok levéltári kezelésbe kerüljenek. A levéltári megőrzésre váró, jelenleg még az iratképző szervek által őrzött iratanyagot indiai illetékesek a Nemzeti Levéltár állományának /25 000 folyóméter/ tizszeresére , vagyis 250 000 folyóméterre teszik. Ilyen mennyiségű levéltári anyag számára levéltári raktárakat, szakképzett levéltárosokat, megfelelő felszerelést biztositani nem kis feladat, s ha arra gondolunk, hogy ezt a feladatot törvényi alap nélkül, csupán a meggyőző szó erejével kell végrehajtani, nem irigyelhetjük e nagy múltú nagy ország levéltárosait. /Ugyancsak zárójelben kérdőjelet kell tenni a 25° 000 folyóméteres mennyiségi adat után is. Majd valamennyi levéltárban azt tapasztaltam, hogy amikor átveendő iratanyagról beszéltek, mindig csak a közigazgatás különböző szerveinek iratanyagára gondoltak, s figyelmen kivül hagyták az igazságszolgáltatási apparátus kicsinek éppen nem tekinthető anyagát, s ugyancsak nem tekintik súlyponti feladatnak az állami és államosított vállalatok iratanyagának sorsát, s ahogy megitélésem szerint ebben az összegben nem szerepelnek a különböző fokú iskolák, egyetemek és az ún. autonóm - de részben vagy egészében államilag fenntartott - intézmények iratai sem./ Természetesen adódik a kérdés, hogy vajon a mai levéltári hálózat fel van-e készülve arra, hogy átvegye a levéltári megőrzésre érdemes, de ma még az iratképző szervek kezelésében levő, 25 évnél idősebb iratanyagot? Sajnos, ugyanilyen természetes az erre adandó válasz is: Erről szó sincs. - Részben épületbővítéssel, részben fióklevéltárak szervezésével gondolják megoldani a problémákat /ahol látják e problémákat/, de félő, hogy az igények lényegesen meghaladják az indiai költségvetés teherbiróképességét. A LEVÉLTÁRAK FELÜGYELETI HATÓSÁGAI Nem könnyiti az indiai levéltárosak helyzetét az a körülmény sem, hogy nem egységes a levéltáraknak az államapparátuson belül elfoglalt helyük sem. A Nemzeti Levéltár az Oktatásügyi Minisztérium kulturális ágazatának felügyelete alá tartozik, hasonló a helyzet Nyugat-Bengáliában. Tamil Nadu államban a kormány főtitkára az Állami Levéltár közvetlen felügyeleti hatósága, ugyanez a helyzet Maharashtra államban, ahol az Állami Levéltár igazgatója egyúttal az állam régészeti ügyeinek