Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

560 tein belül kell történnie. Az állandó megőrzésre érdemes iratokat - megjelölt átmeneti kivételektől eltekintve - 25 év elteltével a Nemzeti Levéltárnak kell átadni. - A határozat eme rendelkezéseiből az tűnik ki, hogy az indiai kormány az iratanyagot 25 évig az azt létrehozó szerv birtokában kivánja hagyni, s a levéltár szerepe az idő alatt csak a selejtezési ügykörjegyzékek összeállításában való részvételre korlátozódik. Ez a gyakorlat érvényesül is a szövetségi kormány és a Nemzeti Levéltár viszonylatában, továbbá Maharashtra államban is. Uttar Pradesh államban annyival fejlettebb a helyzet, hogy a Levéltár résztvesz a kormányszervek iratai selejtezésének ellenőrzésében. Más képet mutat azonban a helyzet Tamil Nadu és Nyugat Bengáu lia államokban. Itt az állami levéltár 3 év után átveszi a kormányapparátus /titkárság/ iratanyagát, tehát a levéltár látja el az irattárosok feladatát. E tevékenységben az iratközpontok sajátos változatát lehet gyanitani, bár a jelek azt mutatják, hogy itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a levéltár látja el a kormány irattárának feladatát, s nincs szó iratközpont jellegű tevékenységről, amikor ez a központ több szervtől veszi át a működésükben rendszeresen már nem használt irataikat. - Felmerül a kérdés, hogy vajon mi a helyzet abban a további 11 államban és szövetségi területen, ahol szintén működik állami levéltár, s külön problémát jelent az a 13 állam és szövetségi terület, ahol még nincs levéltár. A határozat a minisztériumok jogaként ismeri el, hogy intézkedjenek az alájuk tartozó hivatalok iratanyagának a Nemzeti Levéltár részére történő átadása ügyében. Intézkedik arról, hogy megszűnt szerv iratait a Nemzeti Levéltár vegye át, s arról is, hogy 100 évnél idősebb irat nem semmisíthető meg. A kormányhatározat további pontjai a Nemzeti Levéltárnak illetve igazgatójának jogait és kötelességeit rögzitik. Ezek közül kiemelendő, hogy a Nemzeti Levéltár átvehet a határozat hatályán kivül eső közhivataloktól és közületi szervektől iratokat, továbbá magánintézményektől és magánszemélyektől is történeti értékű iratokat kölcsönös megállapodás alapján, továbbá, hogy e szerveknek és intézményeknek az iratigazgatással kapcsolatos kérdésekben tanácsot adjon vagy segitséget nyújtson. Befejezésül arról intézkedik a határozat, hogy a Nemzeti Levéltárnak átadott, 19^5 december 31 előtt keletkezett /majd 30 évnél idősebb/ nem bizalmas iratok kutathatók, továbbá, hogy a Nemzeti Levéltárnak még át nem adott anyag kutatása tekintetében a minisztériumok a Nemzeti Levéltár meghallgatásával adhatnak engedélyt. A kormányhatározat kétségtelenül tisztázott a szövetségi kormány iratanyagával összefüggő több kérdést, megadta saját levéltárának a Nemzeti Levéltárnak a felhatalmazást arra, hogy a szövetségi kormány és a közvetlenül alája rendelt szövetségi szervek iratanyagán kivül más szövetségi szerv iratanyagát is átvegye. A határozat közvetlen intézkedésein túlmenően egyszersmind mintát szolgáltatott az egyes államoknak arra, hogy miként szervezzék meg saját le vélt ár ügyüket. /Nem mulaszthatom el legalább zárójelben annak közlését, hogy az indiai levéltárosok véleménye megoszlik a kormányhatározat közvetett hatásának várható eredményei tekintetében. Vannak,