Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

558 ség szempontjából sokkal fejlettebb, mint az osztrák-magyar monarchiától örökölt, s ma is még sok helyen alkalmazott alapszámos és egymásba helyezett ügyirat. Az indiai gyakorlatban általános, hogy a levéltárak gyűjtik a kormányok hivatalos nyomtatványait. Régi hagyomány, hogy a legfontosabb kormányiratokat in extenso kinyomtatták /A kategória/ és a nyomtatott iratokat rendszeresen az állandó megőrzésre szánt, de ki nem nyomtatott B kategóriájú iratok előtt őrzik. A kinyomtatással egyidejűleg az eredeti iratokat legtöbbször megsemmisítik, viszont előfordul, hogy 8-10 nyomtatott példány is rendelkezésre áll. /E kinyomtatott iratokból legalább egy példányt rendszeresen Londonba küldtek./ E nyomtatott iratok rendszeres levéltári gyűjtése eredményezhette, hogy a levéltárak feladata lett minden nyomtatásban közzétett hivatalos publikáció /pl. költségvetés, kormányjelentés, tervek/ több példányban való gyűjtése. Amig az egyik oldalról helyeselhető, hogy a levéltárak rendelkezzenek a nyomtatásban is közzétett levéltári anyaggal, a másik oldalról fel kell vetni azt a kérdést, hogy szükséges-e azt a gyűjtést 3-7 vagy még több példányban végezniük. Ez a tekintélyes könyvmennyiség /Maharashtra államban 200, Tamil Nadu államban 600 ezer kötetre becsülik/ aránytalanul megterheli a levéltárak raktárait, pl. Madrasban a 9 raktárterem egyikében csak könyveket tárolnak. A könyvtárakkal való konzultáció után minden bizonnyal növelni lehetne a levéltári raktárak férőhelyét . Indiában a többségükben téri tetten /nem kettéhajtva/ kezelt iratokat általában fából készült fedőlemezek között, rövid oldalukra állitott csomóban őrzik, mint Magyarországon azzal az eltéréssel, hogy a csomót nem középen egy széles heveder, hanem kb. mindkét harmadánál egy vékonyabb zsineg fogja át. - Sajátos tárolási módot alkalmaznak Poona-ban /Maharashtra Állami Levéltár fióklevéltára/, ahol a nem azonos formátumú iratokból több száz együvé tartozó iratot vászonba csomagolnak, s ezeket a csomagokat feliratozva és egymásra helyezve tárolják. Az indiai levéltárak által őrzött iratanyag zöme papirra Íródott. Lényegesen kisebb mértékben, de emlitésre méltó mennyiségben őriznek iratokat pálmalevélen és kisebb számban nyirfakérgen. A pergamen nem volt használatos. A pálmalevél a 16-19. századi helyi Írásbeliség hagyományos irathordozója. Azonos szélességű pálmalevélből azonos hosszúságú /20-40 cm/ darabokat vágtak. Ebbe az egyik oldalon hegyes acéltük karcolták az apró szöveget. /Egy tipikusnak mondható, nem egészen 3 cm széles levélen 8 sort számoltam meg./ A levelet megszórták grafit porral, ami megült a karcolásokban. Minthogy egy irat, könyv rendszerint több pálma levelet igényelt, megirás előtt a leveleken - egy vagy két azonos helyen - kerek lyukat vágtak. A levéllel azonos méretű falapok alkotják a pálmalevél-kötet két szélső lemezét. Az alsóba beillesztett egy vagy két farudacskára a pálmalevelek felrakhatok, s a másik falappal lezárhatók. így alakulnak ki a sajátos alakú, néha a könyvet utánzó pálmalevél kötegek. /Néha az éleket és a fedőlapokat is úgy diszitik, mint a könyvekét./