Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.
556 ügyét elmozditsa a holtpontról. A kormány elismervén a levéltári jogszabályalkotás szükségességét, de ugyanakkor leszögezvén álláspontját, amely szerint központi levéltári törvény érdekében az alkotmány módositása jelenleg nem lehetséges, addig is, amig az ügyben szükséges és időigényes tárgyalások eredményre vezetnek, szükségesnek találta, hogy a szövetségi kormány és a szövetségi kormány közvetlen felügyelete alatt működő hivatalok irataival kapcsolatos intézkedéseket megtegye. /Az 1972. december 11-én kelt No. F. 7-6/71-CAI/2/ számú határozat cime: Policy Resolution in Respect of the Records of the Union Government./ Ezzel a központi kormány egyszersmind mintát kivánt adni az egyes államok törvényhozásainak a levéltárügy szabályozására. HATÁROZAT A SZÖVETSÉGI KORMÁNY IRATAIRÓL A kormányhatározat érvénye kiterjed a szövetségi kormány minisztériumaira illetve departamentumaira /a minisztérium nagyobb részlege/, az általuk létesitett bizottságokra, a Union Public Service Commission-ra és a minisztériumok illetve departamentumok által esetenként megállapitott alárendelt hivatalokra. Nem terjed ki viszont a Legfelső Biróság, a Comptroller and Auditor General /Számszék/, a Választási Bizottság, a parlament és a kormány által létesitett autonóm intézmények iratanyagaira, ideértve az államositott vállalatokat is. Megadja azonban a határozat a lehetőségeket e kivételezett intézményeknek, hogy a határozatban foglalt kérdésekben igényeljék a Nemzeti Levéltár segitségét és a működésükhöz nem szükséges, értékes irataikat annak megőrzésébe adják. A határozat csak kis mértékben tudott túllépni azon a meglevő adottságon, hogy a Nemzeti Levéltár és az egyes államok levéltárai tulajdonképpen a szövetségi állam ill. az egyes államok kormányának /vagyis legfőbb igazgatási hatóságának/ és nem a szövetségi államnak vagy az egyes államoknak a levéltára. A Nemzeti Levéltár tehát csak a szövetségi kormány és közvetlenül alárendelt hivatalai és egyéb intézmények iratanyagának gyűjtésére illetékes, mig a szövetségi állam parlamentjének, legfelső biróságának, legfőbb ellenőrző és választási szervének iratanyagát csak átveheti, de azok a működésükhöz már nem szükséges iratokat vissza is tarthatják, elvonva azt a kutatás elől vagy csak szűkebb korlátok között biztositva annak lehetőségét. A kormányon kivül álló legfelső szövetségi intézmények iratanyagának levéltári kezelése jogilag tehát még nem rendezett, csupán nincs elzárva annak a lehetősége, hogy a nemzetközileg kialakult gyakorlatnak megfelelően a Nemzeti Levéltár ezek iratanyagát is befogadja. Érthető, hogy egy kormányhatározat nem tud intézkedni hatáskörén kivül eső szervek iratai ügyében, de sajátos, hogy a kormány által létrehozott /és általában a kormány által fenntartott/ autonóm szervek és az állami tulajdonba került vállalatok is kivül maradtak a közvetlen levéltári szabályozás keretein.