Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: A levéltárügy Indiában / 553–577. o.

555 AZ "INDIÁN HISTORICAL RECORDS COMMISSION" ÉS A LEVÉLTÁRI TÖRVÉNY ELŐKÉSZÍTÉSE A levéltárügy gondjait lényegében 1919 óta az akkor alapitott, s folyamatosan működő Indián Historical Records Commission viselte és viseli a szivén. A bizottság elnöke a szövetségi kormány nevelésügyi és népjóléti minisztere /The Union Minister for Education and Social Welfare, jelenleg: Prof. S. Nurul Hasán/, titkára pedig India Nemzeti Levéltárának igazgatója /jelenleg: Dr. S.N. Prasad, a Nemzetközi Levéltári Tanács végrehajtó bizottságának tagja/. A bizottságban helyet foglal még a nevelésügyi és népjóléti minisztérium kulturális ágazatának /Department of Culture/ államtitkára, a kormány által kinevezett 12 tag /többségükben egyetemi tanárok, továbbá Dr. P. Basu, az ENSZ nyugalmazott levéltárosa stb./, 16 állam levéltárának igazgatója illetve a levéltár ügyéért felelős személy, 4 helyi levéltári felügyelő bizottság /Régiónál Records Survey Committees/ képviselője, levéltárral nem rendelkező államokból, 61 egyetem és 26 tudományos intézet /Learned Institutions/ képviselője. E tanácsadó bizottság majd minden évben tart ülést. Kezdeményezésére a kormány 1959 augusztusában bizottságot küldött ki a levéltári törvény e lőkészitésére. A bizottság alapos munka után 1960 decemberében terjedelmes javaslatot készitett, amit nyomtatásban is közzétett. /Report of the Committee on Archivál Legislation. New Delhi I96O./ A javaslat a levéltárügy előtt álló, kicsinek nem nevezhető problémák megoldását egy általános érvényű, korszerű levéltári törvény megalkotásával kivánta megkezdeni. E törvény a levéltárügy egész területére kiterjedt volna, s mind a központi /szövetségi/ állam, mind pedig az egyes tagállamok számára érvényes azonos intézkedéseket tartalmazott volna. Egy kis országnak a szövetségi államrendszert a mindennapi életből nem ismerő levéltárosa számára is a legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, hogy egy - bármilyen nagy - állam keretén belül is központilag kell előirni a levéltárügy előtt álló alapfeladatokat. Ennek annál inkább megvannak a lehetőségei, mert a levéltárügy előtt álló alapfeladatok ma már nemzetközileg elfogadottnak tekinthetők, s azok célként való kitűzése nem annyira a szuverenitásból eredő jogok gyakorlásának szférájába, mint inkább a nemzetközileg megvalósitandónak tartott feladatok kivitelezésének sorába tartozik. A központi levéltári törvényre irányuló törekvés - sajnos - közjogi zátonyra futott. Az indiai alkotmány értelmében a levéltárügy kérdéseinek szabályozása nem a szövetségi állam, hanem az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. Az egész Indiai Köztársaságra érvényes levéltári törvény megalkotása csak alkotmánymódosítás árán lett volna lehetséges. Tizenkét évbe telt, amig a kormány az indiai közjogi viszonyoknak megfelelő, sajátos megoldást választott , hogy a levéltári jogszabályalkotás