Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - KRÓNIKA - Komjáthy Miklós: Várostörténeti konferencia Kaposvárott / 340–349. o.

yu kat méltató szavaival igyekezett a konferencia egységét biztositani s megkeresni a szálat, amely a tanácskozások sokrétű anyagát egységbe fűzi. Az első nap Rúzsás Lajos, kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének osztályvezetője tartott előadást "A dunántúli városi fejlődés a kései feudalizmus korában" cimen. Mondanivalójában a német várostörténelem megállapításaiból irídult ki. Mint mondotta számos város történetének a feldolgozása után a német történészek megkísérelték, hogy a városfejlődés okait meghatározzák. A kisérlet azzal zárult, hogy sok okot állapítottak meg. Nem sikerült azonban kideriteni olyan okot vagy okokat, amelyek minden város fejlődésében feltétlen szerepet játszottak. A flandriai városok múltját vizsgáló Henri Pirennek a kutatásaiból derült ki, hogy a városok a feudalizmus keretei közt úgy keletkeznek, hogy egy feudális úr kedvezményeket nyújt egy településnek, amelyet kezdetben a kereskedők, a kereskedelem fejleszt tovább. Ez a megállapítás, a kiváltság és a kereskedelem döntő szerepe a városfejlődésben, érvényes időben a feudalizmus későbbi századaira, térbén pedig Közép-Kelet-Európára, Magyarországra is. Ezt igazolja a fegyverrel szolgáló mezővárosok sorsa és fejlődése is a Dunántúlon a XVII-XIX.században

. A fegyverrel szolgáló mezővárosok lakóinak, fegyveres szolgálatuk fejében, földesuraik olyan kedvezményeket adtak, amelyek kivették őket a jobbágyok sorából. Némi igazgatási és igazságszolgáltatási autonómiát is biztosítottak. Mindezek a jogok, a nagyobb személyi és vagyoni függetlenség, - néhol még házaiknak, földjeiknek, szőleiknek nemcsak birtokába, hanem tulajdonába is jutottak, - éppen úgy csalogatták a jobbágyokat az oppidum praesidiálékba, mint a középkor elején a szabad királyi városokba, és lehetővé tette, hogy árut termelve, kereskedve némileg megerősödjenek. Miután a földesuraknak a török háborúk elmúltával a XVIII. században oppidum praesidialekre nem volt szükségük, jogaikat megnyirbálták, járadékmentességeiket pedig igyekeztek visszavenni. Ennek a földesúri politikának a következtében számos fegyverrel szolgáló mezőváros olyan mezővárossá alakult át, amely földesurával örök vagy ideiglenes szerződésre lépve, kizárólag pénzben, vagy pedig egyrészt pénzben, másrészt termékben és munkában adózott. Sok azonban, egykori jogaiból semmit sem tudván megtartani, faluvá süllyedt vissza. A XVIII. század végétől, amikor a kapitalizmus bontakozása következtében nőni kezdett a kereslet a magyarországi gabona iránt, a földesurak falvaik közül ismét többnek adtak örökös, vagy ideiglenes szerződéssé*! mezővárosi kiváltságokat, mert ezzel saját pénzbeli jövedelmeiket gyarapították. E földesúri politika következtében a mezővárosok száma Magyarországon 1808 és 1841 közt hirtelen 22%-kal megnövekedett. A nagyszámú földesúri kiváltság, párosulva a kereskedőknek, ill. a kereskedelemnek a bontakozó kapitalizmusban egyre emelkedő jelentőségével, a városi fejlődésnek új, nagyméretű lendületet adott. Nagyméretűt azért, mert egyrészt a földesúri privilégiumok száma az előző időkhöz viszonyitva nagyobb,