Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Tanulmányok Sarkad múltjából. Szerk.: Komoróczy György. Gyula, 1972. / 287–290. o.

28? IRODALOM Tanulmányok Sarkad múltjából Szerk.: Komoróczy György, Gyula 1972. 544+4-7 1. Az utóbbi években fellendült helytörténeti irodalom ismét egy tanulmánykötettel gazdagodott. Sarkad történetének csaknem száz évvel ezelőtt Márki Sándor tollából megirt monografikus müve után most Sarkad Nagyközség Tanácsának közreadásában, jellegében teljesen újszerű feldolgozása jelent meg. A szerkesztő előszavában leszögezi, hogy ez a munka semmiképpen sem tekinthető monográfiának, mivel Sarkad történetének csupán egy-egy lényegesnek vélt kérdését feldolgozó önálló tanulmányokat ad közre. Tekintettel arra, hogy Sarkad 1950. március 15-ig Bihar megyéhez tartozott - jóllehet korábban időnként Békés megye települése is volt - e munka megszervezésében és a forrásanyaga takintetében a Hajdú-Bihar megyei levéltárra támaszkodva készült el. Külön ki kell emelnünk a tanulmánykötet készitőinek azt a törekvését, hogy tanulmányaikat Sarkad felszabadulása utáni két és fél évtized eseményei bemutatásával mindennapjaink történetébe, munkás hétköznapjaiba ágyazták bele. A tanulmánykötet Sarkad ős- és népvándorláskori, valamint honfoglalás- és Árpádkori történetének fejezeteivel indul. A helyi őstörténet Mesterházy Károly régészeti leletek általános bemutatásával formálja meg. Régészeti leletek bemutatása során, időnként a régészeti irodalom egy-egy - többféleképpen értelmezhető - általános tiszántúli vonatkozású megállapítását veszi át. Ezek közül megemlítenénk, hogy ha a dákok sarkadi tartózkodására az i.sz. körüli időkből nincs tényleges régészeti lelet, miért kellett adatok hiányában, bizonytalan s vitás területi-politikai jellegű tényezőként leirni? Ezzel szemben a hunok Tisza-völgyi központi szállásterületéről adatok és leletek vallanak, de róluk nem tudunk meg semmit, csupán a hún korszakot emliti meg egyszer. A XVII. századig folyó középkori fejlődésről Módy György okleveles források alapján megállapitja, hogy a XIII. században az egykori királyi várbirtok szervi^ ensei birtokos kisnemessegge, viszont a várbirtok szolgáltatónépei további szolgáló jobbágy réteggé váltak szét. Ez a társadalmi rétegződés a XVI. századi végvári helyzetben élő Sarkad társadalmát jellemezte. A XVI. század végére Sarkad a nagyváradi vár egyik elővédje lett s az erdélyi fejedelmek rendelkeztek felette. Sarkad társadalma ez időben az erdélyi hajdúk, későbbi hajdútelepeinek jellegzetes képét nyújthatta, amint ezt a tanulmány irója tökéletes hűséggel bemutatja. Sarkad hajdúváros XVIII. századi szerepéről Dankó Imre

, a sarkadi hajdú-kivált-