Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - IRODALOM - Vass Előd: Tanulmányok Sarkad múltjából. Szerk.: Komoróczy György. Gyula, 1972. / 287–290. o.
288 ságok országos helyzetéből kiindulva, a sarkadi vár és települése részletes bemutatásával, számunkra új adatok bevonásával pontos képet nyújt. Az erdélyi fejedelmektől kapott hajdú-kiváltságokat I.Lipót király kobozta el, ezzel a kiváltságok visszaszerzésére évszázados politikai.és társadalmi küzdelmet inditott el. A jogfosztott bihari hajdúk a Rákóczi szabadságharctól kezdve minden antifeudális mozgalom részesei lettek. Komoróczy György , Sarkad a XVI. századtól 194-4— ig terjedő korszakának közigazgatásával foglalkozik. A szerző Sarkad XVII. századi falusi önkormányzatának bemutatásánál azt állitja, hogy élén a kapitánnyal és a hadnaggyal egy külön katonaihajdú szervezet s élén a biróval és választott tanáccsal egy külön jobbágyközösség élt itt, de ezt nem tartjuk valószínűnek. Ezt különben I.Rákóczy György, aki a község földesura volt, az 1644. évi Sarkadot "Oppidum hajdonicale" cimmel felruházó adományleve lével is cáfolja, az oklevél felsorolásában a tisztségviselőket sorban megemliti. Azonkivül Sarkad XVII. századi földesurának kérdése is tisztázatlan, mert a Magyar Országos Levéltár Rhédey családi levéltára egy 1670-ben Munkácson készült birtokjegyzéke 1616. évi és 1617. évi, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől Rhédey Ferencnek nyújtott adománylevélben Sarkad községét és Sáka várát és községét sorolja fel: "super possessione et arcis Saka". A szerző nemcsak a Rhédey, de az Almássy családi levéltár adatait is mellőzte, viszont a sarkadi kisnemesség kiváltságos adómentességük védelmére 1791-ben körzeti illetőségű "nemesi hadnagyszéke" nem hasonlítható össze a jegyzetben ide idézett Alsó László A nemesi község hatósága és szervezete c. müvével, amely Biessenyőtelek község compossessorátusával foglalkozik. Sarkad XVIII., XIX. és XX. századi történeti forrásai szegényesek, különösen a községi ügyintézés iratainak elvesztése miatt, de a tanulmány ezt a hiányt, az Országos Levéltár forrásainak részleges mellőzése ellenére a Bihar megyei Levéltár iratainak felhasználásával alig észrevehetően érezteti. Sarkad természeti viszonyairól és agrárfejlődéséről Oláh József számol be. A sarkadiak az évszázadokon keresztül folytatott rideg állattenyésztést tulajdonképpen az egész határ felhasználásával folytatták. A-tenyészállatok fajtáival, arányaival és nemesítésével nem törődtek, igy ez a tenyésztési mód egyben önmaga akadályává is vált: az állatállomány növelését csak a legelőterület növelésével érhették el. Ez a törekvés számtalan összeütközést rejtett magában s ennek elkerülésére minden évben bizonyos számú állatot el kellett adni. Ez a szükségszerűség a tanulmányban nem került megvilágításra, pedig Sarkad határának ez volt az egyetlen nemzetközi jelentősége: a középkor óta főleg e vidékről kerültek a német s olasz piacokra a magyar szarvasmarhák. A múlt század közepétől a folyamszabályozások, vízrendezések és a tagositások miatt a legelőterületek fokozatos megszűnését a szántóterület kiterjedése követte. A tanulmány statisztikai táblázatokkal nagyszerű képet nyújt az új növényi kultúrák meghonositása és a vetésforgó alkalmazásával a kapitalista gazdasági viszonyokhoz való alkalmazkodás agrárviszonyainak minőségi és mennyiségi
