Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A fototechnika alkalmazása a levéltárakban / 227–242. o.

241 sebb felvétel sorakozik. A lap leggyakoribb mérete 75 x 125, 90 x 120 vagy 105x148 /A/6/ mm. A lapon a felvételek a könyv soraihoz hasonlóan balról jobbra haladva felülről lefelé következnek egymás után. Ez a reprográfiai forma elsősorban könyvtári területen és egyes tudományos kutató intézetek adattáraiban vált be. 32-64 felvételes mikrofilmlapot véve alapul egy 320-640 oldalas könyv 10-20 lapon elfér, illetőleg az adattár egy mikrofilmlapon 32-64, rendszerint A/4-es méretű papiron rögzitett, adatot tud könnyen kezelhető formában tárolni. A lapok előnye ráadásul, hogy sokkal könnyebben továbbitható postán, mint a filmtekercs. Levéltári terjedésének egyik akadálya technikai jellegű. A levéltárak biztonsági filmezése vagy a levéltári mikrofilmpublikációk a felvételek tizezreit foglalja magában, s a nagyszámú felvételt néhány tekercs jobban összetartja, mint sok mikrofilmlap. - Ráadásul a mikrofilmlapon alkalmazott kicsinyitési arány megfelel a 16 mm-es filmek esetében alkalmazott kicsinyitési arányoknak, igy mindazok a hátrányok jelentkeznek, amelyekről a 16 mm-es filmek esetében fentebb már szó volt. A másik - nehezebb - akadályt az a körülmény jelenti, hogy a legtöbb ország levéltárügye már hosszabb-rövidebb idő óta a 35 mm-es mikrofilmre rendezkedett be. Berendezéseik /felvevők, előhivók, másolók, nagyitok, olvasók/ és tárolási eszközeik /orsók, dobozok/, amiknek beszerzése jelentős beruházási és működési összeget igényelt, mind a 35 mm-es film használatára alkalmasak. Mindezeknek újonnan való beszerzése annak érdekében, hogy a levéltár áttérjen a mikrofilmlapra, újabb tetemes kiadásokat jelentene. Ezek a kiadások azonban nem volnának arányban azokkal a viszonylag kisebb előnyökkel, amelyeket a mikrofilmlap kinál. Jelenleg a levéltárak közt lezajló nemzetközi mikrofilmforgalom 35 mm-es filmmel bonyolódik. Ha egyes levéltárak áttérnének a 35 mm-es mikrofilmről a mikrofilmlapra, úgy más országok levéltárait is arra kényszerítenek, hogy felszerelés és tárolás tekintetében a mikrofilmlap használatára szintén berendezkedjenek, s ez inkább nehezitené, mint könnyitené a levéltári anyagnak mikroformában történő nemzetközi forgalmát. A fototechnika érintett ágainak fejlődése ma már nem lehet közömbös a levéltáros számára sem. Fejlődését, eredményeit ugyanúgy figyelemmel kell kisérnie, mint saját tudományágának, az archivistica-nak fejlődését és eredményeit. A gyors technikai fejlődés következtében újabb és újabb fototechnikai készüléknek, nyersanyagnak a levéltári munkában való megjelenésével kell számolni. Külön kérdés természetesen, hogy a fototechnika egyik-másik vivmánya mikor válik a levéltárak számára elérhetővé, kihasználhatóvá, gazdaságossá. Már ma is vannak gépek /pl. Ránk Xerox Copyflo/, amelyek olyan nagy teljesítménnyel dolgoznak, hogy a levéltári munkában való közvetlen részvételükre nem számithatunk, legfeljebb arra, hogy ilyen gépen a levéltárak számára bérmunkát végezzenek. Vannak viszont más készülékek, amelyek egyenlőre