Levéltári Szemle, 23. (1973)

Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A fototechnika alkalmazása a levéltárakban / 227–242. o.

231 rálatlan filmen kialakítható legnagyobb képmező területe majdnem kétszerese lett a hagyományos 24 x 36 mm-es képmezőnek. E technikai fejlesztéssel el lehetett érni, hogy ugyanarra a filmre azonos kicsinyitési arány mellett majdnem kétszer annyi könyvtári, ill. levéltári anyagot lehetett reprodukálni. A filmnyersanyaggal való takarékoskodás további technikai fejlesztésre is inspirált. Igen sok európai ország átvette papírgyártásában a németországi ipari szabványt, s az irópapir mérete kisebb lett. Ugyanakkor az irodai használatban /különösen pénzintézeteknél/ egyre terjedt a mikrofilmezés. Minthogy az egyre kisebb méretű iratféleségek mikrofilmezésénél nem volt szükség a 35 mm-es film nyújtotta képmező-méretekre, kézenfekvő volt csökkenteni a film szélességét. Az új film 16 mm széles lett, előbb egyik oldalon perforálva, később - a perforáció kiküszöbölése után - perforálatlanul. Ez a filmtakarékosság bizonyos mértékig együttjárt azzal, hogy emelni kellett a kicsinyitési arányt. Ezt azonban a felvételeztetők könnyen vállalták, hisz kisméretű, rendszerint Írógéppel irt /megfelelő kontrasztú/ irat esetében nagy feloldó képességű filmnél semmiféle hátrányt nem szenvedtek, a filmbeszerzésre forditott összeg viszont csökkent. /A mozgófilmeknél egyre nagyobb teret nyerő 8 mm széles film a reprográfiában ezideig nem jutott szerephez./ A fejlődés a levéltári gyakorlatban e téren nem követte az általános fejlődési irányvonalat, s a 16 mm-es film a levéltári munkában ezideig nem tudta csökkenteni a 35 mm-es film szerepét, még kevésbé megszüntetni azt. A Nemzetközi Levéltári Tanács mikrofilm-bizottsága által 1968-ban végzett felmérés tanúsága szerint 5 világrész 50 országában a 35 mm-es filmet valamennyi ország levéltára használja, s mindössze 7 használ 16 mm-es filmet is, leginkább kis méretű dokumentumok /kartotéklapok/ részére. A 16 mm-es film részaránya egyik országban sem haladta meg a 1056-ot. - Nem érdektelen feltenni a kérdést: Mi az oka annak, hogy amig az általános fejlődés során a 16 mm-es film egyre nagyobb tért hódit, ez a fejlődés levéltári vonalon nem jelentkezik. Ez a látszólagos elmaradás két objektiv okkal magyarázható. 1/ A 20-30 évnél régebbi iratanyag, s a legtöbb levéltárban ez van többségben, alapmérete meghaladja a mai iratok méretét, igy 16 mm-es film alkalmazásánál fokozni kellene a kicsinyitési arányt. Az ilyen filmek visszanagyitása akár olvasógép használatával, akár fotópapírra való reprodukálás esetében csökkentené az eddig megszokott szinvonalat. - A fokozott kicsinyítés a biztonsági film használatánál más zavart is okozhat. Egy karcolás 35 mm-es film és 8-12-szeres kicsinyítés esetében csak minőségi hibát, esetleg a betűk felének elvesztését jelenti, ami azonban a dokumentum tartalmi részét nem zavarja, mert a szöveg változatlanul olvasható. Ugyanez a karcolás 15-20-szoros vagy még ennél is erősebb kicsinyítés esetében már teljes betűk, illetőleg sorok elvesztését eredményezheti, ami biztonsági jellegű filmezésnél megengedhetetlen veszteséget jelent. - 2/ A levéltárak a legtöbb országban a fejlődésnek abban a szakaszában alkalmazták már a mikrofilmezést,