Levéltári Szemle, 23. (1973)
Levéltári Szemle, 23. (1973) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Borsa Iván: A fototechnika alkalmazása a levéltárakban / 227–242. o.
232 amikor a 35 mm-es film még egyeduralkodó volt. Erre rendezkedtek be mind fotomühelyükben, mind pedig a filmtárolásnál. A mikrofilmek előállításához és használatához szükséges gépek egy része újabban úgy készül, hogy mind 35» mind pedig 16 mmes mikrofilmhez használható legyen. Az egyik méretű filmről a másikra történő átváltás azonban bizonyos alkatrészek cseréjével, kisebb-nagyobb segédmüveletek elvégzésével jár, ami a filmek előállításánál éppenúgy, mint a kész filmek használatánál nehézséget okoz. Ráadásul a 35 mm-es filmet nélkülözni a nagyobb méretű iratok miatt nem tudják, igy a levéltári gyakorlatban a 35 mm-es film dominálásával még hosszabb ideig számolni kell. - Különböző méretű filmeket párhuzamosan használni csak olyan esetben célszerű, ha nemcsak a filmezendő levéltári anyag méretében, hanem jellegében is eltérés van, s a filmet előállitó és a filmet használó nem kényszerül állandóan változtatni a használathoz szükséges berendezést /olvasógépet, nagyitó gépet/. A mikrofilm megjelenése a levéltárban jelentős mértékben háttérbe szoritotta" az egyedi /lemezes/ felvételezést, de feleslegessé tenni nem tudta, mert a levéltárakban őrzött nagy méretű oklevelek, térképek és tervrajzok egy felvétellel való reprodukciója 35 mm-es filmmel nem volt megoldható. A kezdeti időszak üveglemezét egyre nagyobb arányban váltotta fel az azonos méretű sikfilm, és a nagy méretű /6 x 9 cm-től 20 x 25 cm-ig terjedő/ sikfilm-felvevő és -visszanagyitó készülékek jól felszerelt levéltári fotomühelynek ma is elengedhetetlen tartozékai. Megemlítendő, hogy elsősorban a nagyméretű [DIN A/0 - DIN A/00] műszaki rajzok mikrofilmezésének igénye alakitotta ki a reprográfiában a 35 mm-esnél kétszer olyan széles 70- mm széles , rendszerint szintén 100 láb hosszú filmtekercset. A film szélességének növekedése nem állt meg a 35 mm kétszeresénél, hanem megjelent a háromszoros szélességű 105 mm-es mikrofilm is a hozzátartozó berendezésekkel együtt. E gépek levéltári alkalmazása azonban szinte kivételszámba megy, minthogy a levéltárakban még nem merült fel annak igénye, hogy sok ezer nagyméretű iratot /oklevelet, térképet, tervrajzot/ filmtekercsen rögziteenek, s ezt a munkanemet állandóvá tegyék. A levéltárak a szélesebb filmek alkalmazásának költségei helyett inkább vállalták azt, hogy e nagy méretű iratokat két vagy több részben vették 35 mm-es mikrofilmre, mert az eredeti esetleges pusztulása esetén a több részletben készült reprodukciók is pótolni tudják az eredetit. Szó volt már arról, hogy az iratok mikrofilmezésének teljes automatizálását a folyamatos felvevőgépek /Durchlaufkamera, rotary camera/ jelentik. Ezeknek az automata felvevőgépeknek használata azonban korlátok között mozog. Valamennyi folyamatos felvevőgép közös tulajdonsága, hogy csak egyes iratok, lapok felvételezésére alkalmasak, tehát füzetek, könyvek ilyen kamerákkal nem mikrofilmezhetők. A hengerek között átfutó papirlappal szinkronban fut a mikrofilm, s az átfutó papirlap eszközli a kapcsolást, vagyis a film mozgatását és az exponálást. Az átfutó papirnak közben meg is kell hajlania, ezért van az, hogy bizonyos vastagságon felül v
