Levéltári Szemle, 22. (1972)
Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - KRÓNIKA - Sárközi Zoltán: Nemzetközi üzemtörténeti konferencia / 153–155. o.
155 A konferencia negyedik napjának előadói az üzemeknek és a gyáraknak a környezetükben levő tájegységre gyakorolt gazdasági és társadalmi hatásaival foglalkoztak. E tárgykör előadói I.V. Voszkreszenszkij (Szovjetunió), O. Kána (Csehszlovákia), Pera Ferenc és Puskás Vilmos (Magyarország) voltak. Valamennyien elsősorban azokról a hatásokról beszéltek, melyek a szocializmus építésének korszakára jellemzőek. Az előadások után a résztvevők csoportosan megtekintették az I. Országos Üzemtörténeti Kiállitás tetszetős, Ízlésesen elrendezett tárlóit, és kiállítási tárgyait. A kiállításról a külföldi vendégek is elismerő módon nyilatkoztak. A konferencia befejezéseképpen ünnepélyes záróebéden vettek részt, majd a délután folyamán visszautaztak Budapestre. A végső eredményeket összegezve tárgyilagosan megállapítható, hogy a konferencia mind a megrendezés külső kereteit, mind pedig a résztvevők számát tekintve az utóbbi évtized egyik jelentős nemzetközi tudományos rendezvénye volt. 1964-ban alkalmam volt résztvenni a vállalattörténetirás legfontosabb hazai forrásanyagát őrző Magyar Országos Levéltár képviselőjeként, s egyben a szocialista Kelet-Európa egyetlen meghivott, de nem szereplő vendégeként a Német Üzemi és Gazdasági Levéltárosok Egyesületének II. kongresszusán,melyet Dortmundban tartottak meg. A magyarországi konferencia mind a résztvevők számát, mind pedig a nemzetköziség kereteit tekintve messze felülmulta ezt a Kis-Európa tudományos képviselőit megszólaltató konferenciát. A legjelentősebb különbség természetszerűleg abból adódik, hogy a dortmundi tanácskozás a kapitalista üzemtörténetirás problémáinak felvetésén túlmenően elsődlegesen vállalati levéltárosi jellegű volt. A budapesti konferencián ezzel szemben a résztvevő, többségükben szocialista országokból származó kutatók behatóan foglalkoztak a kapitalizmust felváltó szocialista korszak vállalat történetirásának kérdéseivel is. Ezek megvilágítása, az Októberi Szocialista Forradalom, illetőleg a felszabadulás utáni korszak ábrázolása jelentékeny, mondhatni a legfontosabb részt foglalta el a beszámolókban. A kapitalizmus körülményei közt élő történetkutatók ilyesmivel eleve nem foglalkozhatnak! Egyebekben az elmúlt nyolc esztendő alatt az európai szocialista országokban komoly erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy a történettudomány e legfiatalabb ágazatában is elér jük, vagy legalábbis megközelítsük a nagy szakmai tradíciókkal rendelkező nyugat-európai országok színvonalát. A magyarországi konferencia meggyőzően igazolta,hogy egyes szocialista országokban ez napjainkban már bekövetkezett. A konferencia- amint azt a zárszó hangsúlyozta- minden eddiginél jelentősebb számvetés volt, mely a jövőbeni továbbhaladás útját is kijelölte. Mindenek előtt tisztázódott az összes vállalatokra és üzemekre kiterjedő "üzemtörténetirás" fogalma, állást foglaltunk ennek komplex, interdiszciplinális jellege mellett. Lezártuk határait a gazdaság- és a helytörténetirás irányában. Ugyanakkor hangsúlyoztuk azonban az ezekhez fűződő kettős kötődését is ! A jövőben szorosabbra kell fűznünk az egyes európai országok közti együttműködést. Öt évenként más-más szocialista országban találkoznunk kell, legközelebb bizonnyal a Szovjetunióban. Erőteljesebbé kell tennünk a kiadványcseréket, közös köteteket kellene megjelentetnünk, általában megsokszoroznunk a tanulmányutakat, tapasztalatcseréket. Mindezek eredményeképpen remélhető, hogy a szocialista országok üzemtörténetirás ának viszonylatában további minőségi fejlődésnek lehetünk majd szemtanúi. Lásd erre Sárközi Zoltán : Beszámoló a Német Üzemi és Gazdasági Levéltárosok Egyesületének II. kongresszusáról. Levéltári Szemle 1965. év, 1-2. sz. 303-309.1.
