Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: Levéltárban őrzött papírok adszorpciós mérései / 57–64. o.

57 SCHOLZ TAMÁS: Levéltárban őrzött papírok adszorpciós mérései A levéltári raktárakban őrzött iratanyag jó fizikai állapotban tartása elsőrendű feladata a levéltárnak, mert csak igy van remény arra, hogy az utókor kutatóinak is rendelkezésre állnak majd azok a dokumentumok, amelyek értékes forrásai a történelemtudománynak. Ebből a tényből kiindulva tudományos igényességgel kell megállapitani azokat a fizikai paramétereket, amelyek biztosítják a megőrzés alapfeltételeit. A papir fizikai tulajdonságait alapvetően befolyásolja nedvességtartalma. A nedvességtartalom befolyással van a papair fizikai állapotát meghatározó szinte valamennyi reológiai méréssel nyerhető eredményre (1): a szakitó-, a repesztő-, az éltépőszilárdsági adatokra, a kettőshajtogatás adataira is. Ugyanakkor a papírban lejátszódó kémiai folyamatokat is erősen befolyásolja, különösen a sok facsiszolatot és töltőanyagot tartalmazó papíroknál. Fontos a nedvességtartalom a biológiai kártevők szaporodására nézve is (2). Ezek a szempontok indokolják,hogy a figyelmet elsősorban a papir nedvességfelvételére és leadására összpontositottam a Magyar Országos Levéltárban létrehozott anyagvédelmi csoport munkája során. Addig, amig a különböző korok főbb papírfajtáinak a különböző relativ nedvességtartalomhoz tartozó és a raktározás körülményei között reálisan figyelembe vehető hőmérsékleti intervallumban nem ismerjük a papírok egyensúlyi nedvességtartalmát, addig arra sincs módunk, hogy a raktározás fizikai-kémiai paramétereit meghatározhassuk. Ezek viszont néklülözhetetlnül szükségesek a papir alapú nemzeti kincseink jó fizikai-kémiai állapotban történő megőrzéséhez. A levéltári raktárak hőmérsékleti mérései azt mutatták, hogy +16-32 C° hőmérsékletek fordulnak elő az év folyamán a raktárakban. A mért relativ nedvesség szélső értékei 15-100 % között voltak. (3) Ezeknek az adatoknak birtokában vizsgálatokat végeztem különböző (10, 30, 50, 70, 90, és 100 % relativ nedvességtartalmú légtérben 15, 20, 25, 30, 35 C° hőmérsékleti tartományban) meghatározott körülmények között arra nézve, hogy különböző korok papírjai mennyi nedvességet tartalmaznak. Másképpen : megállapítottam, hogy különböző relativ légnedvességtartalom mellett a hőmérséklet függvényében hogyan változik a különböző korok papírjának egyensúlyi nedvességtartalma. Jelenlegi közleményemben a mérésmetodikát és két papíron felvett mérés eredményeit szeretném ismertetni. A papir nedvességtartalma három részből tevődik össze: a rostok felületéhez tapadó szabad nedvesség, a rostok kapillárisaiban higroszkóposan megkötött nedvesség, s a cellulóz rostokban szerkezetileg megkötött nedvesség. A) papir tárolása során csak az első két formában megkötött viz mennyisége változhat, a szerkezetileg megkötött vizet állandónak vehetjük az egyes papirfajtáknál. Azt a maximális nedvességtartalmat, amelyet egy száraz papir adott relativ nedvességű és hőmérsékletű légtérből felvenni képes, egyensúlyi nedvességnek hivjuk. Ez a nedvesség nyilván a rostok felületén megkötött és a rostok kapillárisában megkötött higroszkópos nedvességből tevődhet össze, hisz a száraz papir fogalma tartalmazza a szerkezetileg megkötött vizet, sőt a higroszkóposan megkötött viz egy részét is. Az egyensúlyt nedvesség meghatározásánál a következőképpen járhatunk el : izobár körülrülmények között (vagyis állandó relativ nedvességet tartalmazó légtérben) mérjük a megadott papir nedvességtartalmát különböző hőfokon. Ez ugy történjék, hogy a légtérben levő nedvességtartalom abszolút mennyiségét ne befolyásolja a papir által felvett vizgőz mennyisége, vagyis az abszolút nedvességtartalom mennyisége sokszorosa legyen a papir által felvett egyensúlyi nedvességtartalom mennyiségének.