Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: Levéltárban őrzött papírok adszorpciós mérései / 57–64. o.

A méréseket az 1. ábrán látható készülékben hajtottam végre. A készülék egy ultratermosztátból keringetett vízzel fűtött kettős falu réz tartályból áll - 1^ -, melyet a vastag tölgyfából készítet - 2 -, az ellenőrző hőmérő számára megfelelő furattal ellátott fadugó zár le. Ebbe az állandó hőmérsékletet biztosító térbe helyeztem el a - 3 porüveget, melynek csiszolt dugóján a belső nyomás kiegyenlítését szolgáló csőcsonk van beforrasztva. Erre a csőcsonkra egy közönséges gumi léggömböt erősítettem - 4 -, amely alkalmas arra, hogy a viszonylag nem nagy hőmérsékletváltozás hatására bekövetkező nyomásnövekedést kiegyenlítse, és ezzel az állandó levegő-vízgőz összetételt biztosítsa. Ennek a csőcsonknak alsó nyílásán nyúlik be az üveg légterébe az a zománcszigetelésü huzal, amelyre a papírmintákat lehet felfüggeszteni -5 -. A mérés a következőképpen történik : a kiválasztott papírfajtákból két mintát (0,1-0,3 g nagyságú) analitikai mérlegen lemérek. Utána 105 C°-on szárítószekrényben szárítom két óra hosszáig. Tapasztalataim szerint ennyi idő elegendő ahhoz, hogy mindig azonos sulyu legyen a papir, bármilyen nedvessulyról kezdtem is a szárítást. Közben az ultratermosztáttal a mérőedény hőmérsékletét a kívánt értékűre beállítom. Az ultratermosztát a kívánt hőmérsék- 1. ábra letet a mérőedényben +0,1 C° pontossággal képes tartani, ha az ultratermosztálást dinamikus módon, vagyis fütés-hütés elvén végzem. A kétórás szárítás után a papirminta súlyát ismét lemérem az analitikai mérlegen, majd a mintákat behelyezem a mérőüveg kampójára. Az előirt hőfokon és állandó relatív nedvességtartalmú térben hét órán át marad a minta. Ezután kiszárított csiszolt fedelű mérőedénykében ismét lemérem a papirminta súlyát. A megnövekddett súlyból kivonva a szárítás utáni súlyt, megkapom a kérdéses hőfokon és relatív nedvességtartalom mellett a papir által felvett nedvesség súlyát, ill. ebből számitható annak százaléka. Az állandó összetételű légteret különböző töménységű kénsav oldatokkal állítottam elő. Ezek alapadatai kémiai táblázatokban megtalálhatók (4), melyekből a szükséges oldat koncentrációját számítani lehetett. Az oldatokat mérőhengerrel készítettem, így az oldatok összetételét 0,1 % pontossággal adhattam meg. Ez az eltérés a nedvességtartalomban már csak 0, 01-0, 02 % hibát okozhat, melyet az egyensúlyi nedvességnek 0,1 % pontossággal történő megadása esetében fi-