Levéltári Szemle, 22. (1972)
Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - FIGYELŐ - Koroknai Ákos: A levéltári tudományos kutatómunka perspektívái a Szovjetunióban / 106–108. o.
107 böző intézmények ügyviteléhez szükséges ügykörjegyzékek, ügyviteli utasitások tipusait és mintáit. Az intézet ezeket gyűjteményes kötetben tette közzé. Jelentős kutatások folytak és folynak a levéltári segédletek egységes rendszerének megteremtése érdekében. Az Intézet e téren bizonyos módszertani javaslatokat dolgozott ki, amelyeket a levéltárak a gyakorlatban máris alkalmaznak. A személyi eredetű fondok vonatkozásában felhasználták a muzeumok és könyvtárak kézirattári részlegeinek gyakorlata során kialakult módszereket is. Végül megtörténtek a kezdeti lépések a segédletek adatainak gépi feldolgozására. Az 1969-ben megjelent forráskiadási szabályzatot a Levéltári Főigazgatóság, az Intézet, az SzKP K.B. mellett működő Marxizmus-Leninizmus Intézet és három más szerv közösen dolgozta ki. E munka jelentőségét a forráspublikációk módszereinek egységesítése szempontjából nem kell külön hangsúlyozni. Kollektiv munka eredményeként jött létre az a "Levéltári terminológiai kis szótár" is, amely 1968-ban jelent meg. Azóta ujabb terminológiai munkák is készültek, és járultak hozzá a levéltári területen a szakkifejezések egységesítéséhez. Tanulmányok egész sora foglalkozott az iratanyag biztonságos megőrzésével, konzerválásával, restaurálásával, főként szabványok és köztársaságközi technikai megoldások kidolgozásával. A legutóbbi ötéves tervidőszakban kezdtek foglalkozni a levéltárügyet érintő kérdésekkel a gazdaságosság szempontjából. Az Intézet kidolgozta a tudományos-technikai feldolgozás, a leltárak tökéletesitése és az iratok jegyzékelése gazdasági analizisét,amivel segitséget nyújtott a levéltáraknak ahhoz, hogy a hasonló jellegű kérdéseket tudományos alapozottsággal közelitsék meg. Ebben az időszakban lendült fel a Szovjetunióban a levéltártani tankönyvirás is (pl. "A szovjet levéltárügy elmélete és gyakorlata", vagy "A szovjet archeográfia története" c. munkák), ami jelentős segitséget nyújtott a felsőoktatásban. A kutatómunkát szolgálták a különböző szintű belföldi tudományos konferenciák és az egyes levéltárakban szervezett szemináriumok is. Az Intézet 1970-ben szemináriumot szervezett az irattan és levéltártan aktuális problémáinak megvitatására. Az Intézet egyébként jelentős információszolgálattal rendelkezik. Ez 9000 módszertani és kb. 15 000 tájékoztató kartont őriz. A cikkiró méltatja a levéltári sajtó tevékenységét is. A Szovjetszija Arhivü c. folyóirat létrehozása elősegitette a szovjet tudósokkal és a külföldi levéltárosokkal való tudományos kapcsolatokat. Népszerűségre tettek szert ezen kivül Ukrajnák, Örményország, Azerbajdzsán és Grúzia levéltári kiadványai is. Az Intézet tudományos munkájában bekövetkezett emelkedés együttjárt a káderállomány minőségi javulásával. Az Intézet és a levéltárak kutatási napirendjén van a gépileg létrehozott dokumentumok (lemezek, szalagok) őrzésének és a gépi információnyerésnek problematikája. Ilyen jellegű kérdések nemzetközi konferenciákon, kerekasztal értekezleteken és felmerülnek. Az 1971. évi levéltári kerekasztal-konferencia ugyancsak foglalkozott a fonó-anyag megőrzési problémáival. A jövő kutatásainak az eddigi eredményekre kell épülniük és általában az eddigi irányban kell tovább haladniuk. A kutatási témákat tekintve további mennyiségi növekedést irányoztak elő. A levéltári segédletrendszer megteremtése terén tovább kell folytatni a munkát bizonyos speciális iratfajták vonatkozásában, és meg kell kisérelni az információőrzés automatizált rendszerének kidolgozását. Az irattan és ügyvitelszervezés vonalán pedig tovább kell folytatni a törekvéseket az egységes módszerek kidolgozására és bevezetésére. Mindezek a feladatok olyan méretűek és horderejűek, amelyek teljesitésére a meglevő erők alig képesek. Bjelov rámutat bizonyos hiányosságokra és hangsúlyozza, hogy a továbbiakban ezek felszámolására kell törekedni. A levéltárosok - irja - ma még nem élnek az informatika modern eszközeinek felhasználásával, pedig a levéltáraknak a retrospektív dokumentáció központjaivá kell válniuk. Munkájukban nem kapnak megfelelő helyet az archeográfia kérdései. Nincsenek kidolgozva a mikrofilmezés perspektívái az iratanyag megőrzésének eszközeként. A szovjet levéltárosok nem foglalkoznak eléggé a polgári levéltárelmélet kiritikájával. Hangsúlyozza a kutatások tervezése terén az integráció fontosságát: szorosabb együttműködést kell teremteni a levéltárak és a történeti intézetek között, valamint a szovjet levéltárügy és a többi szocialista ország levéltárügye között. Ahhoz, hogy a levéltárak a rájuk háruló feladatokat megfelelő szinten megoldhassák, további erőfeszítéseket^ kell tenni azirányban, hogy az ott dolgozó tudományos káder kvalifikációját emeljék. N
