Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - FIGYELŐ - Koroknai Ákos: A levéltári tudományos kutatómunka perspektívái a Szovjetunióban / 106–108. o.

FIGYELŐ A levéltári tudományos kutatómunka perspektívái a Szovjetunióban G.A Bjelov, a szovjet Levéltári Főigazgatóság vezetője, rendkivül fontos, elvi jelentőségű cikkben* vázolja fel a szovjet levéltártani kutatások terén az utóbbi években tett erőfeszitéseket és a további kutatómunka irányvonalait és célkitűzéseit, különös tekintettel az SzKP XXIV. kongresszusán a tudományos kutatómunka fejlesztésével kapcsolatban hozott határozatokra. A szovjet levéltártani kutatások főbb irányelveit 1964-ben dolgozták ki, majd 1966-ban létrehozták az "Iratkezelési és Levéltártani Összövetségi Tudományos Kutatóintézetet" (orosz rövidítése VNIDAD, a továbbiakban: Intézet), amely a levéltártan, irattan, archeográfia főbb problémái és elvi kérdései kutatásával foglalkozik. Ettől kezdve nagyobb számban jöttek létre olyan elméleti és gyakorlati kérdésekkel foglalkozó tanulmányok, amelyek mintegy kijelölték a további fejlődés irányát a jelenlegi ötéves időszakra. A Szovjetunió hatalmas levéltári hálózatát tekintve természetes, hogy igen nagy jelentősége van a tudományos kutatás és módszerek koordinálásának. Ezért 1970-ben létrehozták a tudományos kutatómunka koordinálására és ellenőrzésére - a népgazdaság érdekeire is tekintettel az un. tudományos módszertani osztályt és a tudományos módszertani tanácsot. Az utóbbi - hogy csak egy példát emlitsünk - 1971 novemberében megvitatta "Az iratselejtezés gyakorlata és elmélete és a levéltári anyag begyűjtése" c. munkát. Az Intézet létrehozása óta maguk az egyes levéltári intézmények is nagyobb figyelmet fordítottak a levéltártan és irattan kérdéseire, szemben a korábbi időszakkal, amikor a publikációs munka, a Szovjetunió történetének kutatása állt előtérben olyannyira, hogy a levéltártani kérdésekre kevés figyelmet szenteltek. A levéltártani és irattani munkák mennyiségi növekedése segitette hozzá a Főigazgatóságot annak eléréséhez,hogy engedélyezzék a levéltártan és az irattan elvi és módszertani kérdéseivel foglalkozó kandidátusi és doktori disszertációk készitését és megvédését. A kutatások során nagy figyelmet szentelnek az állami levéltári fond begyűjtése elvi, módszertani kérdéseinek, Több éves munkával kidolgozták a megőrzendő iratanyag kategóriáit. 1969-ben újra kiadták a minisztériumok, főhatóságok és más intézmények működése során keletkezett tipikus iratfajták jegyzékét, amely a selejtezési határidőket is feltünteti s amely továbbfejlesztve a gyakorlati munka bázisává vált. A gyakorlati munkát segitették azok a módszertani útmutatások is, amelyeket az Intézet és a Főigazgatóság 1969-ben a többletpéldányok kiválogatása és a személyi fondok átvétele tekintetében adott ki. Az egyes területek (igy az ukrán, a bjelorussz, az azerbajdzsáni stb.) levéltárainak a selejtezési és begyűjtési munka során szerzett tapasztalatai is hozzájárultak az elért eredményekhez és ezek teremtették meg a lehetőséget a további kutatásokhoz. Bjelov nyomatékosan hangsúlyozza,hogy a levéltárosok gyakorlati tevékenységével párhuzamosan készülő munkautasitások, tervezetek, jelentések milyen nagy segitséget jelentenek a későbbi elméleti rendszerező munka számára. Az Intézet a levéltárakkal karöltve az elmúlt öt esztendőben szisztematikusan kidolgozta az irattan és az ügyvitel főbb kérdéseit. Többéves munkával elkészült az egységes állami ügyvitel terve, amely azt az iratok keletkezésétől azok levéltárba kerüléséig szabályozza. E munka során számos szabványt hoiztak létre az államigazgatási iratok vonatkozásában. A levéltárak kimunkálták a különSzovjetszkije Arhivü, 1972. l.szám