Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - Degré Alajos: 19. századi kísérlet magyar egyházi közigazgatás bevezetésére a Muraközben: adalék a nemzetiségi kérdés történetéhez / 14–24. o.

17 Igaz, a XIX. század első felében már a horvát nacionalizmus is fellendült, és hatása a muraközi papság magatartásán is meglátszott. Amikor a muraközi (Cirkovlyán) származású, de lelkes magyar Gasparics Márk (Kiüt), már országszerte ismert, de ferencrendi elöljáróival nem mindig jő viszonyban levő egyházi szónok Csáktornyán prédikálni kivánt, a főszolgabirő támogatása ellenére a gvárdián mereven elutasította, azzal az indokolással, hogy nem szokás, de nem is szükséges, hogy Csáktornyán évi egy napot kivéve magyar nyelvű prédikáció legyen. (29) A zágrábi püspöki székben 1837 óta a felvidéki származású, korábban az esztergomi egyházmegyében szolgált váralljai Haulik György ült, 1852-től kezdve érseki rangban. 0 nem volt részese a horvát nacionalista mozgalomnak, bár az akkori magyar forradalmár fiatalok annak tartották. (30) Egész adminisztrációjában a hűvös, indifferens latin nyelvhez ragaszkodott, még a fehérvári és pécsi püspökkel, valamint Palásthy Pállal, a Religio szerkesztőjével is latinul levelezett. Pedig jól tudott magyarul, káplán korában Komáromban magyarul prédikált, és prédikációinak fogalmazványait meg is őrizte.(31) 1867. szeptember 20-án papjaihoz latin nyelvű pásztorlevelet intézett a dualizmusról. Ebben szenvtelenül mérlegelte, hogy egyesek szerint ez a monarchia népeinek kárát jelenti, mások nagyon örülnek neki. Hangsúlyozza ugyanakkor - és ez jellemző a klérus gondolkozására, különösen a horvát papságéra -, hogy a dualizmust nemcsak az országgyűlés követelte, a király is széntesitette, tehát jő állampolgár nem agitálhat ellene. Ne agitáljon a klérus sem. (32) Alig két héttel később Strossmayer József György, a harcias horvát nacionalista diakovári (Gyakovó) vagy közismertebben szerémi püspök, elkeseredett levelet intézett az érsekhez, melyben panaszolta, hogy manapság a politikai hatóságok a hitoktatókat sokszor meghallgatásuk nélkül elmozditják. 0 ezt nem tűrheti, és azt javasolja, forduljanak együttesen - a zenggi püspököt is bevonva - az uralkodóhoz, kérjék a segítségét. Ha ez lehetetlen volna, le kell mondania püspökségéről. Haulik már másnap válaszolt, óvatos, hűvös sorokban. Nem ért egyet azzal, hogy együttesen tiltakozzanak a királynál. Azt tanácsolja, kerülje a nézeteltérést a politikai hatóságokkal, és csak akkor szólaljon fel, ha püspöki jogait közvetlenül sértenék. Utóbb, a fogalmazványból még ezt az utolsó mondatot is kihúzta, ehelyett határozottabban azt kivánta, hogy a nehéz viszonyok között kerüljön minden politikai komplikációt, és igyekezzék alkalmazkodni az idők követelményeihez.(33) Ez nem is volt valami uj állásfoglalása. Aksamovic József dubravai plébánosnak, aki valami botrányos ügybe keveredett, már 1866. december 21.-én azt rendelte, mondjon le megyei ablegatusi tisztjéről, térjen vissza plébániájára és szüntesse be a politikai beszédek mondását. Ellenkező esetben kénytelen lesz ellene a kánonjog szabályainak megfelelően fellépni.(34) 1868 elején még egyszer összeütközött Strossmayerrel, akinek a helybeli apácazárdával, illetve annak zágrábi elöljáróival támadt valami nézeteltérése, és ugyancsak szenvedélyes hangon kérte az érsek támogatását. Haulik a zágrábi apácák meghallgatása után, most már erélyesebb szavakkal közölte, hogy a püspöknek viselnie kell a szabályos jogi formulák mellőzésével vállalt terheket. Ezt csak azzal enyhitette, hogy a zárda ügyvédjét, aki meghatalmazásán túllépett, a püspöktől való bocsánatkérésre szoritotta.(35) Bármilyen hűvösen lojális is volt azonban az érsek, Ferenc József koronázására nem ment el. Igaz, öreg korára hivatkozott (79 éves volt), és e cimen távol maradt a római zsinatról is.(36) E tekintetben azonban a horvát országgyűléshez (Sabor) igazodott, amelyet a magyar országgyűlés ünnepélyesen meghívott ugyan, hogy képviseltesse magát a koronázáson, de a Sabor többsége az 1861. évi határozatához tartva magát, azt követelte,hogy Magyarország és Horvátország között az uralkodó közösségén és a koronázáson kivül más közös ügy ne legyen, kisebbsége pedig Fiúménak Horvátországhoz csatolásától tette függővé a koronázáson való megjelenést. (37) így a koronázás a horvát képviselők távollétében zajlott le, és ehhez tartotta magát az érsek is. Haulik egyebekben megtartotta a feudális gyakorlatot, és igyekezett közvetlenül érintkezni az uralkodóval. Apáti cimek iránti javaslatait eszébe sem jutott a bán, a horvát-szlavón miniszter vagy éppen a magyar vallás - és közoktatásügyi miniszter utján "előterjeszteni, hanem közvetlenül küldte Bécsbe.(38) Ezeket azután a Kabinetiroda küldte le véleményezés céljából a horvát-szlavón miniszterhez. Ez a gyakorlat utóda idején is fennmaradt.(39) Haulik óvatos lojalitása mellett is, bár tett engedményeket a horvát álláspontnak, leginkább a fellángoló horvát nacionalizmustól aggódott. Erre mutat, hogy 1867-ben az egyházmegye állapota-