Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - Degré Alajos: 19. századi kísérlet magyar egyházi közigazgatás bevezetésére a Muraközben: adalék a nemzetiségi kérdés történetéhez / 14–24. o.

18 a. papanoz intézett jelentésében azzal mentegetődzik,hogy azért nem tartott zsinatot, mert a reformszellem a papságot is megrontotta: a nemzetek közötti ellentétek kiélesedtek; sokán nemzeti nyelvű liturgia bevezetését kivannak. Erre példának éppen Strossmayer püspök és a gyakovői apácák közti nyelvi ellentéteket hozza fel. (40) A muraközi problémáról azonban egyetlen jelentésében sem tesz emlitést; ez számára nem létezett. ni. Haulik Györgynek 1869. február 24-én bekövetkezett halála után a magyar kormány határozottan állást foglalt az uj érsek kinevezésével kapcsolatban. Nyilvánvalóan tartottak attól, hogy a Horvátországban már ekkor nagy tekintélyű Strossmayer József György szerémi püspök kinevezésére kerül sor. Strossmayert 1849- ben, a magyar szabadságharc leverésekor nevezték ki udvari káplánból szerémi püspökké, tehát már ekkor magyarellenes, császárpárti beállítottságú volt. 1860-ban tagja volt a Reichsratnak.(41) Az 1860-as években a délszláv nacionalizmus zászlóvivője lett. 1863-ban ő adta ki Theiner délszláv-történeti forrásgyűjteményét, majd egy horvát népdalgyűjteményt. Utóbb az uralkodó előtt nyilván kedvessé tette az 1869. december 8-án megnyílt vatikáni zsinaton a pápai tévedhetetlenség dogmája elleni határozott állásfoglalása. 1881-ben, Cirill és Methőd ünnepének rangemelése (duplex ünneppé) során nagy szláv zarándoklatot vezetett Rómába, amelyet a pápa is fogadott: nagy beszédben ünnepelte a szláv katolicizmust, és ószláv nyelven ünnepi misét mondott.(42) Pozilovjc senj-i (Zengg) püspök mérgelődött is miatta, miért járt Strossmayer külön utakon: a pápa köszöntése a zágrábi érseknek és suffraganeus püspökeinek közös feladata lett volna.(43) A magyar kormány Mihalovics jőzsef 56 éves csanádegyház-megyei vikárius kinevezését javasolta az uralkodónak. Hogy ez milyen fontos volt a kormánynak, mutatja, hogy nem is a vallásés közoktatásügyi miniszter, hanem maga Andrássy miniszterelnök kérette magához Mihalovicsot; ő tárgyalt vele és küldte Bécsbe. Mihalovics a Torontál megyei Tordán született, tehát alkalmasint határőr-ivadék, de magyar kultúrájú ember volt. Az iratokra még érsek korában is sokáig magyarul jegyezte fel észrevételeit; a hozzá magyarul forduló Szele Ignác nedelicei plébánosnak 1881-ben is magyarul felelt.(44) Papsága nem ezt várta tőle. Jellemző módon, installációjára a káptalan horvát nyelvű meghivót küldött, de a válaszok többsége latin nyelven érkezett. A muraközi esperességet képviselő három plébános közül kettő magyar nevű volt.(45) Mihalovics tulajdonképpen elődjének politikáját folytatta, de még nála is óvatosabban és diplomatikusabban járt el. Állandó képviselőt tartott Rómában - előbb JSnig Károly, utóbb Frisch (néha Friá-nek irta magát)András kanonokát. Erre hivatalos jogcime csak 1877-tői lett, amikor bíborossá nevezték ki, és egy római templomot is el kellett látnia. A pápához intézett felterjesztéseit is az ő útjukon küldte el; ők is informálták őt a római udvar minden eseményéről. Frisch 1884-ben még azt is jelentette, hogy Strossmayer kiknél tett romában látogatást, megjegyezve, hogy ha a Vatikánban megtudják, milyen polgári politikusokkal érintkezett, ezt rossz néven fogják venni tőle. 1887-ben jelentette, milyen titokban készitették elő azt az engedélyt, mely Montenegróban ószláv nyelven való misemondást tett lehetővé. Gróf Paar, az osztrák császár követe csak utólag jelenthette be, hogy a császárnak ez nem tetszik. (46) E kiküldöttek utján az érsek minden jelentése, javaslata rövid utón eljutott a pápához, de ő is pontosan tájékozott volt a pápai udvar hangulatáról. Janig és Frisch jelentései csak töredékesen maradtak fenn. Olyan adat nem található e jelentésekben, hogy a Muraköz ügyével Rómában foglalkoztak volna. Mihalovics arra törekedett, hogy a horvát nemzeti törekvések és a magyar kormány között közvetítő szerepet játszék. Jelentéseiből kitűnik,hogy rendszeresen résztvett a főrendiház ülésein, s e célból évente 3-4 hónapot Budapesten töltött. (47) 1879-ben a horvát Sabor által kiküldött regnicolaris deputatio "nuntium"-mai fordult a magyar országgyűléshez. Állásfoglalása lojális volt, Magyarországgal való jó együttműködést kivánt, de komoly pénzügyi engedményeket akart elérni. (48) A vezető horvát politikusok a 48 oldalas munkát az érseknek is megküldték, kérve, hogy ismert összeköttetéseit felhasználva igyekezzék jóindulatú fogadtatást kieszközölni, hisz eddig is kitűnő közvetítőnek bizonyult. (49)