Levéltári Szemle, 22. (1972)
Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - Degré Alajos: 19. századi kísérlet magyar egyházi közigazgatás bevezetésére a Muraközben: adalék a nemzetiségi kérdés történetéhez / 14–24. o.
16 Stridő lakosai 1773-ban ugyancsak közvetlenül a királyhoz fordultak beadványukban, amelyben Stridón iskola létesitését kérték. Amig iskola nincs, addig, aki tanittatni akarja gyermekét, Varasdra vagy Kanizsára küldi, de ezt csak a jómódúak tehetik. A szükséges összeg alapját az egerszegi "domus insularis" eladásából kivánták előteremteni, de a Helytartótanács ezt a kérelmet is a püspöknek küldte meg, tőle várt javaslatot.(19) A bekcsényi főesperesség tehát egyre sulyosodő tehertételnek látszott a püspökség anyagi kérdéseiben. Ugyanekkor a püspöknek tudomásul kellett vennie, hogy Mária Terézia kormánya nem nagyon tür ellenvéleményt. Az uralkodó ugyanis a püspökség egyik birtokát határőrvidék ellátására kivánta igénybevenni. Ez ellen a püspök természetesen élesen tiltakozott.(20) Eszterházy kancellár azonban hosszú levélben magyarázta meg a püspöknek a királynő egyházszervezési terveit, és a határőrvidék erŐsitésének szükségességét. Azzal zárta, hogy a királynő elvárja alattvalóitól szándékának megértését és támogatását.<(21) Érthető tehát, hogy a zágrábi püspök, akinek gondjain a krizsoveci görögkatolikus püspökség megszervezése könnyitett, (22) minden észrevétel nélkül tudomásul vette a szombathelyi egyházmegye megalakítását. Az uj püspökség 144 plébániájából ugyanis csak 16 került ki a zágrábi püspökség Murától északra fekvő területéből, és püspöki uradalmat nem kellett feláldoznia, mig a veszprémi püspöktől igénybe vették az uj egyházmegye számára a jelentékeny zalaegerszegi és novai dominiumot. Hozzájárulását a pápai bulla is hangsúlyozza.(23) A Muraköz azonban az ő joghatósága alatt maradt. II. A szombathelyi egyházmegye megalakítása után a zágrábi egyházmegyéhez tartozó zalai terület majdnem teljes egészében horvát lakosságú volt, de az egyházmegyének azért maradtak magyar papjai is. Az 1782-ből fennmaradt szemináriumi kimutatás szerint 53 zágrábi kispap közül 3 magyar volt. Közülük kettő légrádi, a harmadik "insulanus, hungarus", azaz a Muraközből származó magyar. A szemináriumba felvételt kérő 23 ifjú közt is akadt egy muraközi, aki magyarul és horvátul egyaránt jól, németül közepesen beszélt. Igaz, hogy csak fizetéses helyre vették fel, amit aligha tudott igénybevenni. (24) Ekkor a magyar.és horvát nyelvi érintkezés nem ütközött akadályokba, sőt mindkét fél igyekezett azt megkönnyíteni. 1821-ben még a varasdi gimnáziumban rendszeresen tanitották a magyar nyelvet, sőt az intézet igazgatója, Pasztory József is magyar volt. Az 1828-ban kanonokságra pályázó 41 idősebb plébános közül hárman is Kanizsán tanulták a "humaniora"-t.(25) Az is megesett, hogy a Muraközben plébánoskodó pap nem tudott jól horvátul. Nevezetesen Kolosváry István gyertyánosi plébános, aki éppen erre való tekintettel - főleg a filiák ellátására - kapott horvát anyanyelvű káplánt. Gyertyánost ugyanis akkor többségében németek által lakottnak mondták. (26) A nyelvi harc magyar oldalról indult el, az 1790-ben, II. József nyelvi intézkedéseinek reakciójaképen fellángoló nacionalizmus hatása alatt. Zala megye 1793. február 13-án tartott közgyűlésén gróf Festetics György, a Muraköz uj földesura indítványozta, kifejezetten magyarositási szándékkal, hogy a muraközi horvátokat szoritsák rá a magyar nyelv megtanulására. Erre három eszközt javasolt, elsősorban, hogy a Muraközt szakitsák el a zágrábi egyházmegyétől, és csatolják a szombathelyihez, másodsorban, tegyék kötelezővé, hogy a muraközi iskolákban a horvát nyelv mellett ne a németet, hanem a magyart tanitsák, harmadsorban szoritsák a muraközi falvakat magyarul tudó jegyzők alkalmazására. A megyegyülés mindhárom javaslatot elfogadta. Az első ügyében a primáshoz, a második ügyében a zágrábi püspökhöz, mint a muraközi egyházi iskolák fő felügyelőjéhez intézett levelet, a harmadik szorgalmazásával a muraközi szolgabirót bizta meg. Ez utóbbi jelentette is, hogy intézkedéseket tett. A két levélnek nem lett foganatja.(27) Az egyházmegyei átcsatolás érdekében 1828-ban már Bőhle András szombathelyi megyéspüspök is fellépett, (28) szintén a megye kezdeményezésére, szintén magyarositási szándékkal, de er edm énytelenül.
