Levéltári Szemle, 22. (1972)

Levéltári Szemle, 22. (1972) 2. szám - Degré Alajos: 19. századi kísérlet magyar egyházi közigazgatás bevezetésére a Muraközben: adalék a nemzetiségi kérdés történetéhez / 14–24. o.

15 templom, és a kegyúr a ráháruló templomépitési költségektől kívánt szabadulni. A püspök azonban kitartott terve mellett, azzal az indokolással, hogy az uj plébánia megszervezésével éppen azt kivánja elérni, hogy a surdi kálvinista prédikátort és tanitót elűzzék, imaházukat lebontsák, és igy szorítsák a kálvinistákat a katolizálásra. Indokolása 1776-ban el is nyerte a Helytartótanács jóváhagyását, az uj plébános beiktatását, és Somogy megye hatóságának ebben való közreműködését.(12) Súlyosabb nézeteltérés volt Légrád város tanácsa és az ottani plébános között. Az 1760. évi canonica visitatioban a mezőváros évi 40 Ft. fizetését vállalta káplán tartására, de azzal a feltétellel, hogy két káplán legyen, a városban vasárnaponként két misét mondjanak, és a káplán évi 12 misét mondjon a város intenciójára. E feltételt Jellusich Miklós plébános teljesítette is, de utóda, Berke Péter megtagadta, mire a város beszüntette a fizetést. Az ügy a Helytartótanács elé került, ez vizsgálatot rendelt el, amelyben a püspök küldötte, Kolozsvári István kanonok is résztvett. Nagy nehezen 1773-ban megegyezés jött létre, amelyben a város vállalta az elmúlt három évre esedékes összeg felének kifizetését, ebből is levonva az elmulasztott votiv misék diját, de hangsúlyozta, hogy a jövőben csak az 1760-ban kikötött feltételek betartása esetén fizet. (13) Alig valamivel később a Zala megyei, 'de a zágrábi püspökséghez tartozó "Berény disctrictus" lakosai aláírással közvetlenül az uralkodóhoz került egy panaszlevél, amely azt sérelmezte, hogy a plébánosok állandóan emelik a faluktól követelt szolgáltatásokat azon a címen, hogy e járandóságból káplánt tartanak. A káplánokra azonban nincs szükség, a plébánosok sem lelkipásztori teendőkre használják okét, hanem gazdasági munkát végeztetnek velük. A faluk egymástól való távolsága miatt inkább uj plébániák létesítésére lenne szükség. A districtusban levő 28 plébániából 40-et kellene alakítani (nyilvánvalóan a bekcsényi főesperesség 16 "transmuranus" és 12 "cismuranus" plébániájáról van sző). A Helytartótanács megküldte a panaszbeadvány másolatát Somogy és Zala megyéknek, valamint püspöknek és vizsgálatot rendelt.(14) Zala megye 1775. június 26-i közgyűlésén az ügyet elhárította magától. Egyházi ügy, amely a püspököt érinti. Ha a püspök kívánja, a megye résztvehet a vizsgálatban. A beadványban emiitett "Berény" -t természetesen helyesen "Bexin"-nek, azaz Bekcsény-nek olvassa, de egyben gúnyolódik is. Nem tud arról, hogy az egész főesperesség lakossága valahol összegyűlt volna, és ott fogalmazták volna meg a beadványt. Ilyen gyűlés hiányában a panaszt névtelen levélnek tekintik, nem is tudják, kit kellene meghallgatni mint panaszost. A püspök nem vette észre a csapdát, és azzal lőtt vissza, hogy ''Berény districtus" nem az ő egyházmegyéjében van, hanem Somogy megyében (Somogy megyében tényleg három Berény is volt, a marcali, a tabi és a lengyeltóti járásban, de nyilvánvaló, hogy a beadvány 28 plébániás "Berény districtusa" nem ezek valamelyike, ez csak ürügy volt a,vizsgálat elhárítására). Különben is - folytatta a püspök -.a névtelen beadvány nem a népen akar segíteni, csak a hatóságoknak kíván kellemetlenkedni, szerzőjét tehát mint rágalmazót meg kellene büntetni. Ha a megye mégis vizsgálatot kivan, arra ő a maga részléről Nagy József dobronoki plébánost küldi ki. (15) Sem a megye, sem a püspök nem gondolt az előbb vázolt légrádi vitára, különben a beadvány szerkesztőjét nyilván Légrád mezőváros tanácsán keresték volna. A vizsgálatnak mindkét részről való megtagadása azonban a Helytartótanácsot közvetlen intézkedésekre késztette. Mindenekelőtt 1776. február 22-én részletes vizsgálatot rendelt a Légrád város és az ottani plébános között még tovább gyűrűző vitában, másrészt február 6-án pontos összeírást kért a zágrábi egyházmegyéhez tartozó, de Magyarországon fekvő helységek plébániai és tanítói jövedelmeiről. Az összeírást a püspök és a megye kiküldötteinek közösen kellett elkészíteni.(16) A kimutatás nyilvánvalóan a panaszban foglaltak valóságának felderítését, és még két másik alább ismertetendő vitás ügy megoldását célozta, hisz a zágrábi püspökséghez tartozó magyarországi helységekről a Helytartótanács már két évvel korábban betűrendes kimutatást kért és kapott. (17) Elmérgesedett ügy volt a szentgyörgyvölgyi templom helyreállítása is. A Helytartótanács már 1773. december 20-án költségvetést kért a püspöktől a romladozó templom javítására. A püspök sietett jelenteni, .hogy a restaurálást maga is fontosnak tartja, de az 4000 forintba kerül, neki erre nincs pénze, és az uralkodó segítségét kérte. A Helytartótanács 1774. július 4-én a Cassa Parochorum-ból kiutalt 3000 forintot,és nem minden humor nélkül 1000 forintot a püspök-kegyúr és a plébános gondoskodásától várt el. (18) Ez ugyanis valójában a püspököt terhelte, mert Szentgyörgyvölgye igen szegény nemes község volt, lakosainak tulnyomórésze református. Onnan tehát aligha lehetett pénzt várni.