Levéltári Szemle, 20. (1970)
Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - Herczeg Etelka: Budapesti iskolák iratai a Fővárosi Levéltárban / 666–673. o.
dések és ezek valóraváltása legközvetlenebb forrásai az iskolák iktatott ügyviteli iratai. Találunk adatokat az^uj demokratikus diákmozgalmakra, diákszervezetek létrejöttére is. Az általános ügyviteli iratok állagában találjuk az iktatott iratoktól rendszerint elkülönítve kezelt tantestületi jegyzőkönyveket. Ez az iratféleség forrásértékét tekintve, véleményünk szerint a legfontosabb iskolai iratanyag. Ebben az anyagban megtaláljuk mindazon felettes hatósági intézkedések ismertetését, amelyek az iskola szervezetére, működésére, oktatási rendszerére kihatással voltak. Ebbc51 az anyagból az iskola belső életét irányitó minden tényezőre fény derül. Megismerjük a tantestületi üléseken a pedagógusok részéről elhangzott szakmai előadásokból a korszak világnézeti nevelő és oktató munkáját. Különösen jelentősek a pedagógusok megnyilvánulásai a szórványosan megmaradt tanácsköztársasági és a felszabadulást követő időből nagyrészt meglévő jegyzőkönyvekben. Szép számmal találunk az 1918-as polgári forradalmat, a Tanácsköztársaságot, a felszabadulást a spontán lelkesedés hangján üdvözlő sorokat. A b/ állagrészben lévő anyakönyvek az iskolák leghiánytalanabbul megmaradt anyaga, a Levéltárunk őrizetébe került iskolai iratanyagnak mintegy 50#-át teszik ki. Történeti forrásérték szempontjából erősen vitatott az anyakönyvek használhatósága és jelentősége. Pedig ezek az egyhangúnak látszó anyakönyvek is sok értékes oktatástörténeti, demográfiai adatot tartalmaznak. Korban az első iskolai anyakönyvünk a Budán 1692-ben létesitett elemi főtanoda 1774. évi kötete. Az 1774. évtől, ha nem is egy iskola anyakönyveinek sorozatán belül, de nyomon kisérhetjük az anyakönyv rovatai kialakulásának, szerepének változását és módosulását napjainkig. Az anyakönyvek rovatai számot adnak az 1910-es évekig pl. arról, hogy a tanuló az anyanyelvén kivül még milyen más nyelven beszél. 1867 után rovatot szántak arra, megtanult-e, és milyen mértékben magyar nyelven beszélni az idegenajku^tanuló. A többnyelvű Pest, Buda és Óbuda magyarnyelvűvé válása is nyomon kis érhető az anyakönyvekből. Adatokat tartalmaznak arra is, hogy az egyes iskolatípusokba nemzetiségi, társadalmi állás szempontjából a különböző korokban, mely rétegek járatták gyermekeiket. Azt is fel lehet tárni, hogyan módosult a tanulók számaránya a kötelező népoktatás elrendelése után az előző évekhez viszonyítva. A középiskolákban az első világháború évei során feljegyezték az anyakönyvekbe a tanulónak a katonai szolgálatra történt bevonulását. Külön anyakönyveket is vezettek, amely a^hadbavonulók vizsgaadatainak bejegyzésére szolgált. A Tanácsköztársaság idején egyes iskolák bevezették az anyakönyvbe azt, ha a tanuló belépett a vörös hadseregbe. A Tanácsköztársaság megdöntése utáni időből fennmaradtak olyan anyakönyvek is, amelyekbe feljegyezték a tanulók adatai mellé a 672