Levéltári Szemle, 20. (1970)
Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - FIGYELŐ - Bautier, R. H.–Szedő Antal: A helyi közületek levéltárai / 373–408. o.
I. A helyi közületek Egyes válaszadók nem látták tisztán, hogy mit kell érteni "helyi közületek" kifejezés alatt. Érdemes tehát elöljáróban megvizsgálni az egyes országokban meghonosodott felépítést, szervezetet. Minden államban, bármilyen is annak politikai rendszere, alkotmányos szerkezete, más szóval az egyén és az állam viszonyát illető felfogás, vannak elsőfokú és gyakran másodfokú közületek, melyek meghatározott területen, meghatározott kormányzati, közigazgatási, intézkedési hatáskörrel rendelkeznek. Ezt a hatáskört számukra az alkotmányos törvények, külön statútumok, vagy a hagyomány biztositja. Választások utján kijelölik végrehajtó szervezetüket, mely a hatáskörellátásból következő funkciókat gyakorolja, vagy legalábbis azokat a képviselőket, akik a szóbanforgó területet érdeklő ügyekben döntenek. Yannak tehát általában a közhatalom szervezetének bizonyos fokán olyan hatósági jogkörrel rendelkező közületek, amelyek felmerülő ügyeiket maguk intézik, amelyek intézkedéseket kezdeményeznek a lakosság jólétének biztositása érdekében /a nevelésügy, művelődésügy, sport, társadalombiztosítás, közlekedésügy stb. viszonylatában/, amelyeknek hatósági joga van, saját költségvetéssel rendelkezik: felelőseik határozatokat hoznak, rendeleteket adnak ki, melyeknek tiszteletbentartása a közösséghez tartozó minden polgár számára kötelező. ^A helyi közületek autonómiájának elve jogilag minden országban biztositva van az alkotmányban, vagy a közhatalom szervezetét szabályozó jogszabályban. Az alkalmazás azonban országonként és koronként nagyon eltérő; azonkivül függ attól a szinttől is, amelyen a közület a közhatalmak hierarchiájában elhelyezkedik. A helyi közületek tipusai A múltban, főleg a legtávolabbi múltban, csak területileg korlátozott, vagy csak egyetlen egy funkció gyakorlására korlátozott közületek működtek, inkább hagyomány vagy magánjog, mint a közjog alapján. Ilyenek oklevéllel vagy anélkül megszervezett falusi községek, ilyenek a lakosok meghatározott célú szövetkezései /pl. közös legeltetésre, az öntözés és vizellátás biztosítására létesült, az ut- vagy hidkarbantartásra alakult társulások stb./. Ezzel a jelenséggel találkozunk a római, a kelta és a szláv primitiv jogban éppúgy, mint az alpesi völgyekben vagy a földközi tenger partvidékén élő népek jogában. Ezek közül a közösségek közül 374