Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - Jenei Károly: Az üzemtörténetírás tárgya és levéltári forrásai / 335–349. o.

hivatalból felülvizsgálta. Az alaptőkét csak a közgyűlés emelhette fel, vagy szállíthatta le. Az alaptőkefelemelés uj részvények kibocsátásával a vállalat bővitését szolgálta. Az alaptőke leszállítását nagyobb veszteség tette szükségessé. A passzívák között szereplő alaptőke csökkentésével a vállalat rendszerint az osztalékfizetést akarta lehetővé tenni. A részvénytársaságoknál történt visszaélések miatt az ellenforradalmi korszak egész ideje alatt napirenden tartották a részvényjog reformját. A részvénytársaságok a részvényeseken kívül álló csoportoknak adtak el főként az inflációs évek alatt, magas áron, névértéken jóval felül részvényeket. Jogos kritika érte ezenkivül a részvénytársaságokat a mérlegkészítéssel kapcsolatos tevékenységük miatt is. Indokolt volt ezért a követelés, hogy részvénytársaságok alapítását ellenőrizni és szigorítani kell. A tőkés érdekképviseletek a G-YOSZ és a TÉBE azonban a részvény jog reformját elgáncsolták. Érvelésük szerint a kinövések komolyabb jelleget nem öltöttek és a birói gyakorlat a kereskedelmi törvény hiányosságait megfelelően kiegészítette. A Németországban általánosan elterjedt korlátolt felelősségű társaság /G-.m.b.H./ Magyarországon csak az 1930-as évek elején kezdett meghonosodni. A korlátolt felelősségű társaság alaptőkéje törzsbetétekből tevődött össze. Ha a társasági szerződés másként nem rendelkezett, a tagok felelőssége csak törzsbetétük erejéig terjedt ki. Jogi szervezetét a taggyűlés, ügyvezetők és a felügyelőbizottság képezte, forgalomképes részvénnyel nem rendelkezett. Az üzletrész nem jelentett értékpapírt. Korlátolt felelősségű társaság bármilyen gazdasági cél megvalósítására alakulhatott. Biztosítási üzletággal, bank és pénzváltó üzletekkel azonban nem foglalkozhatott. Jogviszonyait és szervezetét az 1930. évi V.t.c. szabályozta. Az ismertetett vállalati formákon kivül meg kell említenünk az állami^vállalatokat. Ezek közül legjelentősebbek voltak a Magyar Állami Vas- és ^Gépgyárak /MÁVAG-/ budapesti és diósgyőri gyárai, a Komlói Állami Szénbánya Vállalat, a Péti Nitrogén Művek Rt., a fűzfői Nitrokémia Ipartelepek Rt. és a Magyar Olajmüvek Rt. Más vállalati tipust képviseltek a városi közüzemek, a Budapesti G-áz-, Viz-, Elektromos Müvek, a BSzKRt, a Községi Élelmiszerüzem és Községi Kenyérgyár. A tőkekoncentráció hozta létre a konszern vállalatokat. A konszern jogilag önálló vállalatoknak termeléstechnikai és kereskedelmi szempontból való összekapcsolása. A konszernen belül az egyes vállalatok önállósága azonban csak formailag maradt meg, mert a részvények, valamint a vállalatok vezetése és irányítása egy kézben összpontosult. A konszern általában nem azonos profilú vállalatokból állt, és több esetben 338