Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Simonffy Emil: Az 1919-es nagykapornaki termelőszövetkezet iratai / 225–232. o.
- 229 előtt rendes számadásvezetés nem volt, azt teljesen újonnan kellett felfektetni, amint ez sok más helyen is történt. A leltárak felvétele a szocializáláskor megtörtént, később^ azonban ezekben bizonyos hiányokat találtak. A pénztári és anyagnaplókat felfektették és vezették, de nem értettek hozzá. A vizsgálat megállapította, hogy sokféle segédkönyvet vezettek ugyan, de azokból számadás nem készült, a bizonylatok megőrzése hiányos és pontatlan volt. Számvevő alkalmazását rendelték el, erre azonban már nem került sor. A hét majorban négy gazdaságkezelő ispán vezette a tényleges gazdasági munkát: 3encze Imre /Nagykapornak és Kiskapornak/, Lencsés Páter /Padár és Yöckönd/, Eri inger Antal /Zala szent márton/, Ungár Benő /június 21-ig/, majd' Szántó Gábor /Orbányosfa és Forintosháza/. Az egyes majorok élén az ispánoknak alárendelt majorgazda állt. A szőlők, erdők és az ipari üzemek nem tartoztak a majorokhoz. Ezeknek a munkáját Neuschwandtner Mihály szőlőkezelő ispán, Rodenbücher István és Bchappa János erdőispánok, Szémán József ipari üzemvezető és Hrusa Vince építőmester irányította. Ezek mindannyian kinevezett tisztek voltak, akiket a nagykanizsai kerületi gazdasági felügyel5 nevezett ki, természetesen a főintézőnek döntő szava volt a kinevezésekben. Az ispánok az orbányosfai kivételével - jezsuita fráterek voltak, akik a gazdaságnál maradtak. Valamennyien - az orbányosfai kivételével - Nagykapornakon laktak. A Termelőszövetkezetnek 68 "konvenciós tagja", tehát állandó alkalmazottja volt. A "konvenciós tag", "szövetkezeti tag" elnevezés mellett gyakran szerepel az iratokban a "cseléd" elnevezés is. A nők nem jutottak szerephez; nem tekintették őket tagoknak sem. A szövetkezeti tagok majoronként egy-két bizalmi férfit választottak, akiknek együttesen az ellenőrző munkástanácsot kellett volna alkotniuk. A nagykapornak! gazdaság szervezete már abban is eltért a felsőbb elképzelésektől, hogy az ispánokat és a- ma— jorgazdákat nem a tagság választotta. Semmi nyomát nem tapasztaljuk annak, hogy az ellenőrző munkástanács, a bizalmiak, a főintézővel közösen vezették volna a gazdaságot, még a tanács formális működéséről sem beszélnek forrásaink. Ugy tűnik, hogy a bizalmi férfiak és a tanács kezdetben megkísérelt önálló munkát végezni, bírálta a gazdaság vezetőségének munkáját, de az ilyesmihez nem szokott Paál ezt elfojtotta, és a megye melléje állt. A gazdasági munka tényleges irányítása a heti gazdasági tanácskozásokon történt. Bzen a gazdaságkezelő ispánok, időnként a majorgazdák és a bizalmi férfiak vettek részt. Az ispánok szóban tették meg a jelentésüket, a főintéző szóban adta ki az utasításait, melyek a legapróbb részletekre is kiterjedtek. A heti tanácskozásokról jegyzőkönyv vagy feljegyzés csak néhány alkalommal készült, amikor a tagság zúgolódása miatt a főintéző erre kényszerült.
