Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Szűcs László: A Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa / 16–28. o.
- 26 Elnök: Gsrbai Sándor, helyettese: Dovcsák Antal. A Népgazdasági Tanács elnöksége: Varga Jenő, Nyisztor György, Lengyel Gyula és 3ajaki Ferenc. Külügyi népbiztos: Kun Béla, helyettese: Bolgár Blek és Alpári Gyula. Hadügyi népbiztos: Szántó Béla, helyettese: Mausz Rezső és Horovitz Jenő. Belügyi népbiztos: Landler Jenő, helyettese: Rónai Zoltán. Igazságügyi népbiztos: Ágoston Péter. Népjóléti és közegészségügyi népbiztos: Guth Antal. Közoktatásügyi népbiztos: Pogány József, helyettese: Lukács György. /Tanácsköztársaság, 1919. június 27. - 77.szám./ Külön kimondta az Intézőbizottság határozata, hogy Böhm Vilmos, mint a hadsereg főparancsnoka hivatalból tagja a Kormányzótanácsnak. A megelőző időszakhoz képest tehát a Forradalmi Kormányzótanács összetétele elsősorban abban a tekintetben változott, hogy a Népgazdasági Tanács nem valamennyi főosztályának vezetője, hanem csak az elnökségének a tagjai kerültek be a^Kormányzótanácsba. Egyébként a korábbi 33-hoz képest jelentősen lecsökkent a Forradalmi Kormányzótanács tagjainak a száma: az uj szervezés szerint 19 tagja lett, azaz még az Alkotmányban szereplő számnál is kevesebb, mivel nem neveztek ki senkit sem a Német és Ruszin Népbiztosság vezetőjéül. A Forradalmi Kormányzótanács bizonyos fokú további balratolódását jelezte az a körülmény, hogy a 19 népbiztos közül 4 kommunista volt, s 3-4 olyan tagja volt, akik ekkor már a kommunistákhoz tartoztak. Érdekes vonása volt az uj szervezésnek az, hogy a Szövetségi Központi Intézőbizottság elnöke és a Forradalmi Kormányzótanács elnöke ugyanaz a személy lett: Garbai Sándor,, A történelmi irodalom ismételten birálta ezt a megoldást, részben alaki hibának minősitve azt a tényt, hogy ugyanaz a személy volt hivatva lényeges dolgoka + végrehajtani, mint aki ugyanezek ellenőrzését is el kellett, hogy lássa; másrészt viszont a kommunistákat hibáztatták azért, hogy elszalasztották az alkalmat legalább az egyik poszt kommunista vezetővel való betöltésére. Tulajdonképpen mindkét véleményben van igazság. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt,
