Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Szűcs László: A Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa / 16–28. o.

-'27 ­hogy ebben az időben - a szocialista országoknál, de nem egy fejlett kapitalista ország esetében is - érvényesült egy olyan szemlélet, amely az ügyek hatékony intézésének, a fel­adatok gyors elintézésének biztositékát látta az államhatal­mi és államigazgatási funkciók bizonyos posztokon - az esetek többségében magas szinten - való egybekapcsolásában. Ebből a szemléletből kiindulva valósággal keresték a lehetőséget ar­ra, hogy a különböző jellegű, vagy szintű, de egymáshoz kap­csolódó feladatok ellátását azonos személyre bizzák. Ennek a szemléletnek az érvényesülését figyelhetjük meg egyebek kö­zött a Népgazdasági Tanács szervezésénél is. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. augusztus l-ig, lemondásáig lényegében az ismertetett összetételben fejtette ki tevékenységét. Kettős jellegének megfelelően egyébkánt formailag is kétfajta módon tevékenykedett a Kormányzótanács. Egyrészt a szó szoros értelmében véve a népbiztosok tanácsa volt, más­részt viszont mint valamennyi népbiztosság elnöksége, a ko­rábbi miniszterelnökségi apparátusnak megfelelő tevékenysé­get fejtett ki. A Forradalmi Kormányzótanács, mint a népbiz­tosok tanácsa az egyes népbiztosok előterjesztései alapján tárgyalta lényegében a Tanácsköztársaság mindazon - tulaj­donképpen legfontosabb - ügyét, amelyet a népbiztosok a meg­lehetős rendszerességgel megtartott üléseken felvetettek. A Forradalmi Kormányzótanács apparátusa pedig adminisztrál­ta a népbiztosok tanácsa által hozott határozatokat, intézte a - lényegében a volt Miniszterelnökség ügykörének megfelelő jellegű - ügyeket. A Forradalmi Kormányzótanács mindkét jellegű tevé­kenységéből származó mintegy 50 iratcsomónyi iratanyagból jelenleg mindössze néhány darab található a Magyar Országos Levéltárban. Az iratanyagnak kalandos sorsa volt. A legérté­kesebb részét a Tanácsköztársaság elbukásakor a külföldre emigrált népbiztosok magukkal vitték. Egy részük eltűnt, egy csekély részük azonban a Szovjetunióba került, ahonnan a Párttörténeti Intézet megőrzésébe kerültek vissza, Magyaror­szágra. Az iratok másik része a Kormányzótanács egykorú mun­katársaitól közvetlenül ugyancsak a Párttörténeti Intézetbe került. Az iratok harmadik csoportja a Miniszterelnökség ira­tai között maradt meg, ahonnan a Párttörténeti Intézet tartó­san kikölcsönözte. Ilyen módon a Forradalmi Kormányzótanács tevékenységéből származó és fennmaradt iratanyag szinte tel­jes egészében a Párttörténeti Intézetben van elhelyezve. A Forradalmi Kormányzótanács leglényegesebb iratainak egyik csoportja, a rendeletek, egykorúlag nyomtatásban /a Vö­rös Újságban, majd a Tanácsköztársaság cimü hivatalos lapban, de összegyűjtve, a Forradalmi Kormányzótanács és a népbiztosok rendeletei, Budapest, 1919- c. füzetekben is/ megjelentek. Ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom