Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - Bőhm Jakab: A magyarországi főhadparancsnokság iratai a Hadtörténelmi Levéltárban / 545–569. o.

- 557 A még nem teljesen feldolgozott iigydarabokat szintén bevezették a regiszterbe, azonban nem helyezték el őket a megfelelő hónap fascikulusában, hanem palliumba téve ideiglenesen külön csomóban őrizték /Asservaten Eascikel/. A kurrens fascikjüusban a hiányzó irat helyére agy ivet helyeztek el a szám feltüntetésével. Ennek a helyére került az irat teljes elintézése után. Ha egy ilyen ügydarab valamely év végéig sem nyert teljes befejezést, akkor az uj év iratait a korábbiakhoz csatolták, a regiszterben pedig utaltak az előző évre. Az ügy lezárásakor azután valamennyi iratot a kezdő irat hónapjánál helyezték el. Ha egj már befejezettnek hitt ügyhöz évek múlva ujabb irat érkezett, akkor ezeket az érkezés évének regiszterébe kellett ugyan bevezetni, azonban utalással a korábbi évre, illetőleg a korábbi év regiszterében B. későbbi évre. Ezt az utalást fel kellett tüntetni az akták palliumán is . Ez a kétségen kivül körültekintő és részletes utasítás kisebb módosításokkal egészen 1852-ig megszabta az ügykezelés és irattározás rendszerét. Ez utóbbi az 1830-as években csupán annyiban változott, hogy a departamentumokon "belül tárgyi rovatokat állapítottak meg, ezeken belül pedig ügyszámokat /Verhandlungszahl/, amelyeket alszámokkal /Striohzahl/ tovább bontottak. A G-eneral öommando irattermelése a 19. század első évtizedeire óriási mértékben megnőtt. Mig 1772-ben mindössze 5 74-2 volt az iratok száma, addig 1825-ben 27 280, tehát mintegy fél évszázad alatt majdnem az ötszörösére duzzadt fel. A nagyarányú iratnövekedést még nagyobb mérvű selejtezés követte. A 27 280" iratb(5l/34/ 26 113 darabot kiselejteztek és mindössze 1 167 maradt meg, ami az összes ügydarabnak mintegy 5 százalékát teszi ki. Emlitésre méltó még az, hogy a 19. század elején, 1804-ben jelennek meg a G-eneral Commandonál az elnöki iratok. Az 1802-1852 közötti évek indexei majdnem hiány nélkül megvannak, név- és tárgymutatókra különülnek el. A P* Q és a T departamentumok tárgymutatói általában közösek, /A T departámentum 1835-től válik külön./ Az R departámentum tárgymutatói teljesen külön vannak. Ugyanez vonatkozik néhány év kivételével /1845-1847/ az S departamentumra is. A névmutatók közösek. Az általános névmutatókkal kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy nem teljesen megbízhatóak, ezért nem elegendő egy nevet csak az általános névmutatóban keresni, hanem meg kell nézni a tárgymutatót is. Figyelembe keli venni a kutatásnál továbbá azt is, hogy személyek és helységek nevét nem irták mindig azok kezdő betűjéhez, ezért ha a keresett nevet a kezdő betűnél nem találjuk, minden esetben meg kell nézni a tárgymutató általános cimszavait. Az udvari haditanács leiratait a névmutató H betűjéhez vezették be