Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - Baraczka István–Mályusz Elemér: Az evangélikus egyházi levéltárak aktuális kérdéseiről / 531–544. o.
- 535 feltáró, tájékoztató kartonok /cédulák/ készíthetők anélkül, hogy az iratokat helyükró'l és rendjükből a változó igényeknek megfelelően átcsoportosítanánk, A rendezés akkor tekinthető befejezettnek, lezártnak, ha az iratokról a kialakított rend szintjének megfelelő nyilvántartás is készült. - Az állami levéltárak anyagáról ezekben az években folyamatosan kiadásra kerülnek az un. fondjegyzékek. Ezek a jegyzékek adnak tájékoztatást az egyes levéltárakban őrzött fondókról r azaz egy-egy szerv működésében keletkezett iratok összességéről. Elkészítésük előfeltétele az egyes levéltárak teljes anyagának fondszintü rendezése. A Levéltári Igazgatóság arra inspirálja az evangélikus egyházi levéltárakat is, hogy fondszintü rendezésüket s ezt követően fondjegyzékeik elkészítését iktassák munkatervükbe. Ez az igény nem azt jelenti, hogy más és mélyebb szintű rendezés a levéltárakban ne folyjék, ha erre idő és erő marad; a fondszintü rendezésen azonban minden levéltárnak át kell esnie, a fondjegyzéknek el kell készülnie, mert ezáltal alapvető áttekintést és tájékozódást remélhetünk az egyes levéltárak iratállományáról. Yele a levéltár használatát elősegítjük s a levéltár anyagának bizonyos mérvű számbavételét biztosítjuk. A mélyebb szintű rendezések sorrendjét az anyag iránt megnyilvánuló érdeklődés döntse el. Ne essünk azonban abba a hibába, hogy levéltárunk egyes részeit aprólékos gonddal rendezzük, ugyanakkor a levéltárban őrzött egyes fondok teljesen rendezetlenek. Egy bizonyos szinten minden levéltárnak rendezettnek kell lennie. A fondjegyzékek sokszorosított formában való kiadása nem igényel olyan mértékű anyagi ráfordítást, amit különösebb áldozatok nélkül biztosítani ne lehetne. A levéltárak értékét használhatóságuk és tényleges használatuk fémjelzi. Ennek a levéltárhasználatnak irott szabályok garantálják kármentes lefolyását. Az iratok használatát általában és lehetőleg a levéltáron belül oldjuk meg. Tehát csak kivételesen/' határozott időre, nyilvántartás mellett és nagyon zárt körben kölcsönözzünk. Nem vet az jó fényt sem a kölcsönző levéltárra, sem a tudós hagyatékára r ha abból tömegével kerülnek elő sokszor keresett s tán rég feledett levéltári irományok. A levéltár anyagában a tudományos kutatást a lehetőségekhez képest mozdítsuk elő. Helyesen jár el a levéltáros, ha előzékeny tájékoztatással időt takarít meg a kutatónak, de rosszul gazdálkodik a sajátjával, ha paleográfiai ismeretek korrepetálásával, vagy a levéltárak anyagtól független témák fejtegetésével kurtítja a magáét. Az evangélikus teológia hallgatói abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy az Evangélikus Országos Levéltár számukra könnyűszerrel megközelíthető, anyaga a dolog rendje szerint ren-
