Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - HUNGARICA - Bácskai Vera: Magyar vonatkozású levéltári anyag Angliában és Belgiumban: hungarica-gyűjtő tanulmányutam eredményeiről / 446–457. o.

- 455 Kárpótlásul a belga levéltárosok két Kossuth-levelet "találtak" számomra, egy eredetit és egy másolatot. Az eredetileg kutatási tervben szereplő fondokban csak igen kevés magyar vonatkozású iratot találtam. A brüszszeli levéltárosok tanácsára átnéztem a Conseil des Financesnak az örökös tartományokkal folytatott kereskedelmére vonatkozó, 1774-1794-es évkort felölelő iratanyagát, amely igen sok érdekes anyagot tartalmazott. Ennek a 18 csomót felölelő anyagnak nem csak a közvetlen magyar vonatkozásai érdekesek, hanem az is, hogy hogyan reagáltak a tartomány vezető társadalmi körei az osztrákmagyar kereskedelmi kapcsolatok körébe való bevonásuk kísérletére. Az állag első 4298.sz. csomója például egyáltalán nem tartalmaz magyar vonatkozású iratokat, szerintem mégis rendkivül érdekes ás fontos lenne ismerete a korszak magyar kutatói számára, amennyiben Ausztria kereskedelmi politikájának számos olyan vonatkozását érintik és sérelmezik, amelyhez analóg megnyilvánulásokat tapasztalhatunk Magyarországon is. így például élesen birálják az 1755. évi osztrák vámtarifát, mint illogikus, képtelen, voluntarista szabályzatot, mely tul nagy szerepet biztosit a vámosok önkényének és jogtalan előnyöket biztosit az örökös tartományok részére a többi rovására. Tiltakoznak az ellen, hogy olyan árukat kell a birodalomból importálniuk, amelyekre nincs szükségük, vagy amelyeket sokkal előnyösebben szerezhetnek be a szomszédos országokból vagy Indiából. Visszatérő vádjuk, hogy e kölcsönös kereskedelem kialakitása lehet, hogy megfelel a Birodalom általános érdekeinek, de rendkivül előnytelen a fejlett iparral és kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező belga tartomány és belga városok számára. E sérelmek - alaposan dokumentálva egyébkánt az egász iratanyagban, konkrét kérdések kapcsán, vagy átfogó memorandumokban újra ás újra felcsendülnek. Az iratanyagban több általános kimutatás található a magyar behozatal ás kivitel volumenéről, feljegyzések^és memorandumok a belga-magyar kereskedelmi kapcsolatok előnyeiről és hátrányairól, lehetőségeiről. Külön kimutatások és vámnapló-kivonatok rögzítik azoknak a magyar - főleg győri, pozsonyi, budai, pesti és soproni - cégeknek nevét, amelyekkel az 1770-es években többé-kevésbé rendszeres kereskedelmi kapcsolatban állottak. A legtöbb irat a Belgiumba irányuló magyar kivitel fő cikkeivel: a rézzel és borral foglalkozik. Részletes szakvéleményeket találhatunk mindkettő minőségéről /egyébként a magyarországi réz behozatalának kérdéséről a fenti állagban elszórt nagy számú iraton kivül egy külön csomó is foglalkozik/. Igen nagy ellenállás mutatkozik a magyar borbehozatallal szemben: egyrészt azért, mert a lakosság megszokta a jó minőségű, olcsó francia borokat, mig a magyar minta-szállitmány minősége sok kívánnivalót hagyott hátra ás a szállitás, amellett hogy igen költséges volt, tovább ron-