Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - Sashegyi Oszkár: Ember Győző köszöntése / 283–289. o.

- 284 Az Országos Levéltár 1874-ben történt újjászervezése, tudományos intézetté alakulása óta történetének több periódusát • élte át, amelyekben munkájának jellege más-más módon alakult. Hogy csak egynéhányat említsek: első főigazgatójának, Pauler Gyulának idejében a levéltár munkájára elsősorban az anyag begyűjtése, a szervezés nyomta rá bélyegét,Qsánki Dezső idejében viszont a levéltár uj otthonának felépítése volt a legnagyobb eredmény

0 Ezek után a túlnyomóan extenzív és szervező időszakok után a • Her-zog-ára a viszonylagos intenzív levéltári munka időszaka volt. A levéltár érdeklődése befelé fordult, s a teljes anyag leltározásának, valamint a Múzeumi Levéltárral átvett nagy tömegű, gyűjteményes jellegű iratanyag levéltári feldolgozásának feladatát tűzte ki maga elé. Herzog Józsefnek^ aki maga járt elől jó példával ebben a munkában, nem sikerűit a maga programját teljes egészében megvalósitania

e Nem azért, mintha az Országos Levéltár az ő főigazgatósága idején nem rendelkezett volna megfelelő felkészültségű levéltárosokkal. Az a kitűnő történész gárda, amely akkor az Országos Levéltárban dolgozott, alkalmas lett volna a feladatok megoldására, Az akkor mintaképnek tekintett bécsi Haus- Hof™ und Staatsarchiv Károlyi Árpád, majd Ludwig Bittner idején fegyelmezettebb, összefogóttabb munkával messze kimagasló eredményeket ért el anyagának raktári jegyzékelése^ leltározása^ genetikus vizsgálata terén. Nálunk azonban, a sajátos viszonyok folytán, különösen abból kifolyólag, hogy az országnak nem volt történettudományi intézete s az Országos Levéltár bizonyos mértékig annak funkcióját is betöltötte, még egy a Herzogénál átütőbb erejű vezető egyéniségnek sem sikerült volna a levéltári teljesítményeket lényeges mértékben fokozni. Mindehhez hozzájárult a Horthy korszakban elburjánzott nemesságigazolási ügyek szakvéleményezésének terhes feladata is, ami a tudományos dolgozók munkaerejének egy részét lekötötte, olyan munkaerőt, amit más körülmények között méltóbb feladatokra lehetett volna felhasználni

e Ennek ellenére ezt az időszakot a viszonylagos intenzív levéltári munka jellemezte. Ember Győző vállalta a Herzog által kitűzött programot, nagyobb mértékben, mint ahogy azt tőle beosztásánál fogva várni lehetett volna. A Helytartótanácsi Levéltárról készített leltára s a levéltári leltárról irott cikke annak a bizonyítéka, hogy elméletileg és gyakorlatilag foglalkozott levéltártani kérdésekkel, a helytartótanács ügyintézésének történetéről irott könyve pedig kitűnő példája annak a levéltárosi szerénységnek, amely a maga kutatásait a külső kutatók érdekeinek rendeli alá, a maga eredményeivel anyagának hozzáférhetőbbé tételét, jobb megértését kívánja szolgálni. Az 1942-1948 közötti években az Országos Levéltár életére a II. világháború nyomta rá bélyegét, a levéltár annak közvetlen és közvetett kihatásait szenvedte. Az 1945. évi harci cselekmények következtében a levéltár épülete és anyaga fájdalmas károkat szenvedett. A jelenlegi 12 raktárterem közül ^akkor még csak 8 volt beállványozva, s e 8 közül 1 leégett. Az épület valamennyi ablaka betört, a központi fűtés tönkre-