Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - Sashegyi Oszkár: Ember Győző köszöntése / 283–289. o.
- 285 ment, a kutatdterem romokban hevert. A munkafegyelem sok vonatkozásban a mélyponton volt. • Az Országos Levéltár' életének ezt a hullámvölgyét 1949-ben uj szakasz váltotta fel. Országunk felszabadulása, a népünk történetében bekövetkezett döntő változás csak ekkor éreztette teljes mértékben hatását a levéltár életére. Az Országos levéltár' ekkor állt egyértelműen a szocializmus épitésének szolgálatába. Ebben a döntő időszakban, 1949 áprilisában vette át Ember Győző megbízott főigazgatóként az Országos Levéltár vezetését. A megbizást később kinevezés követte. Ember Győző már' 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, 1949-ben történetírói munkásságáért Kossuth dijban részesült. Az Országos Levéltár szervezett dolgozói 1949-ben alakitották meg az első levéltári szakszervezeti /üzemi/ bizottságot s ettől kezdve az uj főigazgató a párt és a szakszervezet hathatós támogatásával fáradozott a levéltár ujjáépitésén, a munkafegyelem megszilárdításán és a levéltári munka tervszerűvé tételén. • Néhány mondatban ennek a nevezetes esztendőnek az emlékét szeretném felidézni. Javában folyt az épület helyreállítása: 2 raktárterem állványzata elkészült, egy harmadik raktárban megkezdődött a helyreállítás munkája, a negyedik emeleti helyiságeket javitották, dolgoztak a központi fűtés rendbehozatalán, a kutatótermet berendezték, filmtárat létesítettek, a kiégett lift helyett ujat építettek, beszerezték a sérült iratok konzerválásához az első, legszükségesebbnek látszó eszközöket. Restaurátormühely felállítására ugyan ekkor még pénzügyi okokból nem került sor, de az év végén már sikerült 2 személyt a legszükségesebb munkák elvégzésére beállítani. Ugyanakkor - bár a levéltár nagymértékű helyhiánnyal küzdött - tekintélyes mennyiségű, részben a polgári korszak központi kormányhatóságainak hagyatékából származó, részben a feudális jellegű hitbizományok felszámolása után visszamaradt ás egyéb gazdátlanná vált családi iratanyagot szállítottak be. A beszállítás sok esetben mentés jellegű volt, az iratokat egyébként a pusztulás veszélye fenyegette. Központi kormányhatóságokkal is előfordult, hogy a selejtezési rendeleteket félreértve, a levéltári érdekeket semmibevéve, pusztították az iratokat, s az Országos Levéltárnak kellett közbelépnie, hogy mentse, ami még menthető. A beszállított iratanyagot részben - a helyhiány miatt - kupacokba rakták. Ugyanekkor körülbelül ötezer folyóméter iratanyag raktári átcsoportosítását hajtották végre, az anyag megfelelőbb elhelyezése érdekében*, Megindult az iratanyag un. alaptakaritása is, amire igen nagy szükség volt, hiszen az épület « háborúban^több száz belövést kapott, az iratokra tégla és faltörmelék és üvegcserepek hulltak, s mivel a raktárak teljes 2 évig ablak nélkül álltak, az iratcsomókra és kötetekre vastag porréteg ülepedett.
