Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918–19-es forradalmak és a helytörténeti kutatás néhány problémája / 253–265. o.

- 257 Igényesebb helytörténeti munkák bevezető fejezetként rendszeresen adnak adatszerű, statisztikát tartalmazó összefoglalót a tárgyalt megye vagy város, falu gazdasági-társadalmi viszonyairól, a földbirtok megoszlásáról, az ipar és az ipari munkásság helyzetéről. Amikor azonban rátérnek az 1916-17-ig visszanyúló tömegelégedetlenség jelenségeinek, az 1918-as, 1919-es évek eseményeinek tárgyalására, nem alakul ki szerves kapcsolat a bevezetőben közölt gazdasági-társadalmi rajz, illetve az ezekre felépülő politikai események között. A politika-, az eseménytörténet sikján nem követik nyomon azokat a körülményeket, tényeket, amelyek pl. abból fakadnak, hogy az illető megye munkássága elsősorban kisipari munkás; vagy hogy a falu gazdasági-társadalmi tagoltsága és egyéb tényezők hogyan határozzák meg az érintett rétegek politikai magatartását. A gazdasági-társadalmi viszonyok és a politikatörténet összefüggéseivel egyidejűleg az eddigieknél nagyobb figyelmet kellene és lehetne forditani - noha igen nehezen feltárható és anyagszerűen megfogható - a tudati tényezők alakulására, arra, hogy az adott vidék különböző rétegei, csoportjai milyen elképzelésekkel, vágyakkal, milyen politikai koncepcióval mentek bele az 1918-as, majd az 1919-es forradalomba. S itt nem csak a munkásmozgalom, a különböző politikai pártok, de az egyház politikai-eszmei szerepét is behatóbban és elemzőbben kellene vizsgálni. Egy-két, a legutóbbi időben készült feldolgozáson tul szinte alig tudunk valamit arról, hogy a vidéken milyen befolyása, szerepe volt vagy nem volt a főként a fővárosban Károlyi ás Jászi körül szervezkedő, a polgári demokráciát igenlő erőknek, hogyan alakult a vidéken a polgári progreszszió, mennyire tartott lépést, vagy maradt le a fővároshoz hasonlitva? Az a néhány feldolgozás, amelyet e tárgyban ismerek, arra enged következtetni, hogy a vidéki levéltári és sajtóanyag erre nézve ma még szinte kiaknázatlan kincses bánya, még akkor is, ha azt kell majd megállapítani egyes esetekben, hogy e helyi polgári erők nem képviseltek jelentékeny erőt. Távol álljon tőlem, hogy bárkit is arra biztassak: olyasmit mutasson be, ami nem volt, vagy a demokrácia csekély polgári erőit mértéktelenül felnagyitsa. Ugy gondolom azonban, bármennyire is tudatában vagyunk a magyarországi polgárság és középrétegek társadalmi szerkezetéből fakadó gyengeségeinek, ezzel összefüggő politikai helyzetének és jellegének, ez semmiképpen sem jelentheti, hogy ne vegyünk tudomást róluk ott, ahol mégis jelentkeztek, és aktiv politikai szerepet játszottak. Anyagában, problematikájában is izgalmas feladat annak a konfliktusnak a feltárása, amely abból keletkezett, hogy a demokrácia hazai erői legjobb esetben is egy polgári demokráciára voltak felkészülve, mig viszont 191819-ben olyan viszonyok között kellett politizálniok, amikor a történeti folyamat már a proletárdiktatúra felé haladt.