Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918–19-es forradalmak és a helytörténeti kutatás néhány problémája / 253–265. o.

- 256 Ián nincsenek,- a falu problémái közül figyelmünk szinte kizárólagosan a földtelenek problémáira irányult. Kern felejtkezhetünk el arról sem, hogy helytörténeti monográfiák, tanulmánykötetek, Önálló cikkek egész sora jelent meg ezidáig, amelyek sok adattal, érdekes részletekkel, sajátos összefüggések megvilágításával gazdagították, a korszak történeti irodalmát , Eredményeink azonban azt is jelzik, hogy a kát forradalom történetének feltárásában még bőségesen van feladatunk. Szert arra kell törekednünk, hogy az 50. évforduló sok energiát, sok kutatót lekötő, tudományos szempontból is méltó megünneplése után ne akadjon el a munka, az ünneplést követő hétköznapokban is folytassuk, sőt igyekezzünk-kiszélesíteni korábbi kutatásainkat* Ismét hangsúlyozva, hogy a teljesség igénye nélkül, szeretnék megemlíteni néhány problémát, amelyek megítélésem szerint nem csak a két forradalom, de a XX. század magyar története szempontjából is kutatásra, feldolgozásra érdemesek. Ezek előtt azonban egy általánosabb megjegyzést. A felszabadulás után kibontakozott történetírásunk elveiben, szellemében, valóságos eredményeiben is arra törekedett, hogy a két forradalmat beiktassa nemzeti történetünk folyamatába, ahonnan azt az ellenforradalmi korszak történetírása és. hivatalos politikája kirekeszteni törekedett. Ugy vélem azonban, hogy e vállalt ás helyes célkitűzést és feladatot nem sikerült még a maga teljességében megoldanunk. Ez nagy mártákben összefüggött azzal a praktikus eljárással, hogy. a kát forradalom történetével foglalkozók tekintélyes része kutatásait ás a feldolgozandó problémákat szűk időhatárok, a forradalmak történetének szorosan vett időhatárai közé zárta. Márpedig, ha a két forradalmat valóban egészen szervesen akarjuk beiktatni nemzeti történetünkbe,^ ez nem jelenthet kevesebbet, mint azt, hogy a dualizmus időszakának problémáit tovább visszük, alakulásukat, eltűnésüket, megoldódásukat vagy továbbélésüket nyomonkisérjük, s hogy egyúttal nem zárjuk le mondanivalónkat 1919. augusztusában, hanem ennél tovább tekintünk, s a progresszió problémáit, erőit, lehetőségeit egy ilyen kitágitott keretben vizsgáljuk. Az időhatárok kiszélesítése szükségszerűen a kutatandó anyag ás a problémakör kiszélesítését is maga után kell hogy vonja. E kitágult keretben, s a forradalmak történeti feldolgozásának jelenlegi állapotát szem előtt tartva, nyugodtan állithatjuk, hogy a helytörténeti kutatás ás feldolgozás előtt akár uj reneszánsz is nyílhat. Hadd illusztráljam ezt néhány olyan kérdéskör megemlítésével, amelyben ma még nagyrészt épp a részletekre kiterjedő, vidéki anyag hiányzik.