Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918–19-es forradalmak és a helytörténeti kutatás néhány problémája / 253–265. o.

- 254 Ahhoz, hogy az előttünk álló, s még kutatásra váró kérdéseket ha nem is teljességükben és rendszeresen, de legalább nagy vonalakban megítélhessük, röviden át kell tekintenünk azt, hogy a forradalmak történetének feldolgozásában mindezideig mit végeztünk. Az elmúlt tiz esztendő kutatásait mindenekelőtt a korábbinál tágabb látókör, nagyobb igényesség, a tudományosság követelményeihez való fokozottabb alkalmazkodás, szélesebb mértékben feltárt forrásanyag, a történeti valóság hitelesebb megközelítése jellemezte. Előtérbe kerültek olyan problémák, amelyeket korábban kevéssé vizsgáltunk, s a 40. évfordulót jellemző helyzettel összevetve a mait, nyugodtan állapithatjuk meg, hogy a bekövetkezett változás minden tekintetben előbbre vitte nemcsak a korszak feltárását, hanem tudományágunk egészét is. A két forradalom történetének feldolgozását tekintve azonban azt is meg kell állapitanunk, hogy nagyobb figyelmet, nagyobb kutatói energiát fordítottunk a Tanácsköztársaság történetére, s ehhez mérten a polgári demokratikus forradalom történetének feltárásában még meglehetősen sok megoldatlan feladatot hagytunk a jövőre. A Tanácsköztársaság történetének legfőbb problémáit, legfontosabb területeit általánosságban és egészében feldolgozottnak tekinthetjük, ami - amint erre még visszatérek -, távolról sem jelenti, hogy itt már nem lenne tennivalónk. Történészek és jogtörténészek tanulmányainak, monográfiáinak sora világitotta meg a proletárdiktatúra állam- és jogrendszerének lényeges problémáit; az államszervezet felépítését, a jogalkotás különböző területeit; összevetették ezt a szovjet forradalom hasonló tevékenységével. A publikációk számát tekintve talán nem túlzás, ha azt mondjuk, szinte itt a legbőségesebb a termés. Hasonló módon igen gazdag és változatos műfaju publikációk ismertették a Tanácsköztársaság szociális ás kulturális politikáját, megvalósított intézkedéseit és elképzeléseit egyaránt. Ezt elsősorban azzal magyarázhatjuk, hogy a Tanácsköztársaság a rendkívül mostoha körülmények ellenére e területeken rövid idő alatt alapvető és igen széles társadalmi rétegeket, osztályokat érintő változásokat tudott végrehajtani. De itt is közrejátszik az a körülmény, hogy az idevágó problémák nem csupán a szaktörténászeket, hanem az irodalom-, művészettörténészeket és egyéb ágazatok művelőit szintén foglalkoztatták. Hadtörténeti irodalmunk ma már igen alaposan, a részletekbe menően dolgozta fel a Tanácsköztársaság katonai helyzetének, harcainak egészét és részleteit. Vannak feldolgozásaink a Tanácsköztársaság nemzetközi helyzetéről és vissz-