Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Oltvai Ferenc: A magyarbánhegyesi munkástanács: 1919. március–április / 189–204. o.

- 191 Ez a közság túlnyomórészt nincstelenek, kisbirtoka parasztok települ éshelye, akik a környező birtokokon találtak csak szűkös megélhetést. A forradalmi eszmék itt is termékeny talajra találtak a háború szenvedései nyomán és 1918. november 1. után úgyszólván a proletárdiktatúra kikiáltásáig ez a vidék forrongásban volt. Csanád megyében - miként az országban mindenhol - az első világháború végén, november első és második hetében szinte minden községben megmozdulások zajlottak le, amelyeket jórészt a hazatért katonák szitottak. Ezek a megmozdulások nem véletlenül a kovácsházi járásban voltak a leghevesebbek. Dombiratoson követelték a földosztást, Kunágotán elűzték a jegyzőt, ugyanezt máshol is megtették, Battonyán arra kény szeritették a főszolgabírót, hogy minden népgyűlésen jelenjék meg. Nagybánhegyesen volt leghevesebb a tüntetés. Mezőkovácsházán Balku főszolgabiró rettegve hallgatta a felkelt nép zajongását a főszolgabírói hivatali székházban levő lakása elsötétített ablakai mögött november 2-án, éjjel. A csendőrök jobbára bent szorultak a falusi csendőrlaktanyákban és nem mertek a fegyveresen hazatért leszerelt katonákkal szemben fellépni./6/ A november eleji mozgalmak során a vagyonos kereskedőket fosztották ki, majd a majorokra került a sor, mint Nagy bánhegyesen, Kunágotán, Dombegyházán. Az^elkeseredett nép, elsősorban az asszonyok, a pillanatnyi éhségüket akarták kielégíteni és az évekig tartó szenvedéseikért a helyi gazdagokat okolták. Több helyen korlátozták az elöljáróság és a jegyző működését: Battonyán Fodor Manó jegyzőt eltiltották a hivatali tevékenységtől. Mezőkovácsházán a tüntetők beverték a főszolgabírói hivatal ablakait. Az államhatalom falusi szervei, a falu uralkodó osztálya elvesztette a talajt a lába alól. Az addig elnyomottak ragadták kezükbe néhány napig a hatalmat és rettegésben tartották a hivatalnokokat és a gazdagokat. Az igazgatási központok, az alispáni és a főszolgabirói hivatalok működése napokra megbénult. Hogy a viszonyok mennyire megváltoztak a régi közigazgatási garnitúra hátrányára, igazolja a megyei alispán egy megjegyzése: Az egész Gsanád megyében mindössze két községről jelentheti, hogy a jegyző megmaradt a község szellemi vezetőjének, zavartalanul élvezve a lakosság bizalmát. Ilyen volt Kisiratos és Kövegy./7/ Hozzá tehetjük, hogy a bizalom csupán a vagyonosok felől áradt a jegyzők felé. Máshol meg a következőket irja a főszolgabiró: "...mi járási tisztviselők és községi jegyzők, valamint általában a hivatalos személyek, már a múlt év november óta a minimális befolyással voltunk a népnek csak igen csekély rétegére. Az emberek tömege ellenszenvesen tekintett bennünket és a szakadatlan izgatás a közrend, a tulajdonjog és a tekintély ellen nem tévesztette el hatását"./8/