Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Oltvai Ferenc: A magyarbánhegyesi munkástanács: 1919. március–április / 189–204. o.

- 192 Magyarbánhegyesre 1918. november 1-én éjjel 150200 fegyveres leszerelt katona érkezett haza. Néhány gazdag polgár házának ablakait beverték, belőttek a csendőrlaktanyába és azután még napokig lövöldöztek. November 3-án feltörték a kereskedők boltjait. Az elöljáróság karhatalom kiküldéséért könyörgött, - eredménytelenül. A nemzetőrség az elöljáróság kezdeményezésére alakult meg és parancsnokává Keller Gyula vasúti tisztviselőt kérték fel. A további zavargásoknak azzal vetett véget az elöljáróság, hogy zsoldot osztott a leszerelt katonák között, az időközben megalakult nemzeti tanács a gazdáktól sertések felajánlását kérte, amit az elöljáróság olcsón méretett ki a szegénység között. Dohányt is osztottak a katonák részére és gabonát is szereztek a birtokosoktól, amit ugyancsak kiosztottak a szegénysorsú katonák családjai között. A kukoricatermés abban az évben nagyon gyenge volt, ezért a sertések kihizlalása nehézségbe ütközött, ás mind kevesebb húshoz jutott a szegénység. Nyomasztó volt a cipohiány. A hazatért katonák alig vállaltak munkát, kiszedetlen maradt a cukorrépa./9/ Az elöljáróság ás a nemzeti tanács az első hetekben mégis ura volt a helyzetnek. A készletek azonban kimerültek. Elsősorban a közellátási zavarok keltettek bizalmatlanságot a közság hivatalos v/ezetőivel szemben. Már 1918. decemberében észlelték, hogy a napszámos-földművesek és lassankint a kis birtokú parasztok, a kisbárlők nincsenek megelégedve velük. Mindezzel egyidőben növekedett a tömegek felvilágosodottsága is. Jóllehet november első napjaitól kezdve az uralkodó osztály magatartása megváltozott és igyekeztek a szegénység kedvében járni, ez kevés volt. A világháború szenvedései, a háború okozta nyomor, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom oroszországi győzelme döntő tényezők voltak az osztályellentétek kiéleződése és a forradalmi helyzet érlelődése szempontjából. Csanád megyében a községekre döntő befolyással volt az a tény, hogy a megye székhelyén, Makón a viszonyok a néptömegek számára kedvezően alakultak. Makón már- november első napjaitól kezdve a munkástanács lényegében a proletariátus diktatúráját gyakorolta. Két tagját Farkas Imrét és Kovács Sándort küldte ki a megyei központi igazgatáshoz, ahol a két harcos proletár a munkásosztály érdekeit képviselte és korlátok közé szoritotta a megyei igazgatásban változatlan megmaradt dzsentri-elemek restaurációs tevékenységét. A községek túlnyomó részében a hatalom régi szerveinek, az elöljáróságnak és a képviselőtestületnek a befolyása, ha korlátozottan is, megmaradt. Voltak olyan községek is, ahol a nemzeti tanácsok minden hatalmat, az igazgatást is magukhoz ragadták.