Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A párizsi Havas Hírügynökség Levéltára / 794–803. o.

- 801 hírügynökség 1922-től külügyminisztériumi támogatást élvezett. Az 1929-es gazdasági válság a sajtóügynökségeket is érzékenyen érintette, hiszen a hirdetési dijak rohamosan csökkentek. A külföldi irodák fenntartása immár el sem volt képzelhető állami szubvenció nélkül. Amikor a Szovjetunió hírügynöksége és a tengelyhatalmak is kiléptek a Havas-egyesülésbol, 1933-1934-ben, az egykori Havas és Reuter iroda egykori szövetségesei közül már csak néhány európai ügynökség tartotta fenn a hajdani egyesülés kötelékeit, A második világháború előestéjén, a gazdasági válság előszelére, a Havas cég tájékoztatási ágazatának deficitjét ismét a külügyminisztérium vállalta át; heves politikai támadások kereszttüzébe került és az országgyűlés tervbevette államosítását is. 1940 júniusának eseményei után a Havas iroda a német nemzeti bank felügyelete alá került, majd az év őszén a tájékoztató szolgálat a Vichy-i kormány tulajdonába ment át, Office francais d'Information /O.F.I./ néven. Ami a hirdetési /reklám/ ágazatot illeti, ebből külön vegyes, francianémet részvénytársaságot szerveztek. A hirdetővállalat csak 1944 után nyerte vissza függetlenségét és ettől kezdve a több mint százéves Havas cég neve alatt működött. A tájékoztatószolgálat Agence francaise Indépendante /A.P.I

é = Független Francia Hírügynökség/ néven Londonban nyilt meg és a szabad Franciaország hírügynöksége, amely 1944-ben Algirban telepedett le, az Agence Francé-Presse^ /A.F.P. = Francia Hírügynökség/ nevet viseli: a következő év augusztusában, amikor az ellenállók visszafoglalták a Havas irodát és kézbe vették a tájékoztatás ügyét, már Párizsban működik. Ideiglenesen egy 1944. szeptember 30-án kelt rendelet szabályozta az A.F.P. alapszabályait: közintézmény,amely az államot szolgálja, s költségeit a pénzügyi költségvetés keretében biztositják. Főigazgatóját rendeleti utón nevezik ki. A francia hírügynökség csak 1957-. január 10-én válik magántársasággá: főigazgatóját egy, zömében a nagy napilapok vezetőiből verbuvált igazgatótanács nevezi ki. Az állam immár csak egy kliense a hírügynökségnek, s az minden^külső nyomástól függetlenül, alapszabályai értelmében elsődlegesen a "pontos tájékoztatásra és mindennemű pártosságtól való tartózkodásra" törekszik. Sajnos, magára a hírügynökség vezetésére és pénzügyeire vonatkozó iratok hiányoznak: az igazgatótanácsi -jegyzökönyveket a Havas iroda hirdetési részlege őrizte s őrzi még ma is, még nem kerültek beszállításra. A legfontosabb dokumentumok mikrofilmezésének engedélyezése folyamatban van. Mindezek hiányában az iroda politikáját csakis a levelezés tükrében lehet nyomonkövetni, hiszen a fontosabb határozatoknak a levelekben nyomuk van. ,Sz persze elmélyült kutatómunkát igényel