Levéltári Szemle, 18. (1968)
Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - AZ IRATTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szabó Ferenc–Bálint Ferenc: A tanácsok iratkezelése és irattárainak helyzete Békés megyében / 732–748. o.
- 734 kintet nélkül a belső tartalomra - csak "papirt" lát, amelynek kezelése és őrzése feleslegesen szaporitja a szerv dolgozóinak munkáját., A meglátogatott megyei, városi és járási tanácsszerveknél minden alkalommal sajnálattal állapítottuk meg, hogy a 45/1958. Korm.sz, rendelet, az 1/1960. K.E. utasitás, a Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kormány Titkársága Igazgatási Osztály 30-34/1960. II.sz. körrendelete központi irattárak felállítására vonatkozó részének megfelelő anyagiak hiányában nem mindenben tehettek eleget és ha létesítettek is központi irattári helyiséget, státus hiányában nem gondoskodhattak annak rendszeres, felelősségteljes kezeléséről és ezért az irattárak jórésze a gondozatlanság képét mutatja. Felelős, főfoglalkozású irattáros hiányában nem lehetett rendszeres a selejtezési munka s a meglátogatott tanácsok egy részénél túlzsúfolt, jórészt áttekinthetetlen és a tanácsalakulás óta selejtezetlen irattárat találtunk. Ott, ahol iratselejtezést végeztek, külső munkaerőkkel /nyugdijasokkal/ dolgoztattak, ami szükségmegoldás, mert a változó időszaki dolgozók nem ismerhetik meg jól az iratanyag'összetételét, /gondoljunk a tanácsalakulás óta történt belső szervezeti változásokra/ nem ismerik, nem értékelik helyesen az ügyiratokat és gyakran mechanikusan alkalmazzák a selejtezési utasitásokat. Anyagi okokra hivatkozással, főleg az 1950-es években, nem biztosították az irattár berendezéséhez, az iratok kezeléséhez szükséges eszközöket /megfelelő helyiség, polcok, fedőlemezek/ és személyi feltételeket. .El kell ismernünk azonban a megmutatkozó pozitívumokat is, amelyek elsősorban az ügykezelési munka lényeges javulásában mutatkoznak. Az ügyiratok nyilvántartásba vétele /az iktatás, mutatózás/ apróbb formai hibáktól eltekintve, mindenütt szabályszerű, az iratkezelők ma már mindenütt jól ismerik és alkalmazzák az 5/1963. K.E. utasitás előirásait, ami az igazgatási osztályok jó ellenőrző és segitő munkájának eredménye is. Az ügyintézésben keletkezett két évnél nem régibb iratokat magába foglaló un. kézi irattárak állapota mindenütt megfelelő, egyes helyeken példás, mert a kezelők közvetlenül érzik azt a felelősséget, ami a még un. élő iratokkal kapcsolatban terheli őket.. Az iratok sorsa azután válik a legtöbb apparátusban bizonytalanná, amikor leadják a központi irattárba, amelynek nincsen valóban felelős ás csak ezt a munkát végző dolgozója, hanem csak megbizott kezelője, akinek mellékfeladatát képezi az irattár gondozása.