Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 694 elsőben marhatt ki hajtván szakas szerént szerencse pánz 20 den." Nógrádverocén 1788-ban: Három Pásztornak Szerentse pénz adatott 15 den." Egyetlen esetben nem az első kihajtás alkalmával találkozunk a fortunae peeuniaval: Nógrádverocén 1783. XII. 2. ''adódót Tehén Pásztornak és Lovásznak szerencse pénz á 4 Xr./I1.12./ Nem külömben az ökrésznek és annak öcsének adódót szerencse pénz." Osagárdon előkerül a pásztor ugráltatás is,szilveszter este az idősebb lakósok összegyűlnek a bírónál, odahivatják a pásztorokat, ivás közben "a biró minden pásztornak egy váltó 6 kros pénzdarabot a földre vet s a pásztor ugrándozva, tánczolva körötte veszi azt fel"./196/ A pásztorok konvenciója pénz, általában 1 ft., némi ruhanemű és bocskor volt. A lovász és tehenész feladata volt a község apaállatainak gondozása, teleltetése is. Bocskort és pénzt kaptak érte. Két "kint háló" pásztorról is olvasunk Kallón, akik szűrre 36 ft.-t kaptak. Nógrádban "lud pásztor"-t is találunk, bár nem tünteti fel, valószinüleg gyerek volt, Plachni Mihály 1839-ben. Ha a falu számára apaállatot vettek, áldomással járt. A pásztorok védszentjét, Vendel napját több falu misével ünnepelte. Gsikóherélő április közepén, de inkább május első napjaiban járt, Ikladról jött. . A pásztor szokások közé sorolhatjuk a makkoItatáshoz fűződő teendőket is. Ahol nem volt a községnek makkoltatása, az elöljáróság saját kebeléből "tudakozni", "vizsgálni" küldött embereket makk után, majd másokat "alkudni", mindez persze napidijjal járt. Amikor november végén a makkra járó sertéseket a kondások számba adták, 1 icce bort kaptak. A szüreti szokásokról csak annyit tudunk, hogy nagy mulatsággal járt /a lakomára felhasznált nyersanyagokat bemutattuk a táplálkozásnál/, hasonlóképpen a dézsmálás is. Nógrádverőcén ás Nógrádban megünnepelték Orbán napját. A szőlőcsőszöket augusztus közepén fogadták meg; ez is áldomással járt. Bérük pénz, néhol bocskor volt, a község fizette. Számuk több volt, Nógrádverocén pl. a Borbél hegy, Fehér fölötti hegy, Öreg Magyarmai, Kis Magyarmai, Fehér hegy, Öreg Grunti, Fenyves, Ketskés nevű szőlőhegyek őrzése 13 "pásztorra" volt bizva. Feladatuk nemcsak a lopások megakadályozása, hanem a madarak, állatok távoltartása is lehetett, mert mindenütt kaptak puskaport vagy rávaló pénzt, ahogy Kosdon mondták "lövésre". Feletteseik voltak a hegymesterek, akik évente esküt tettek, amikor is "régi és most folyó szokás szerint el költődött áldomásra 3 itze bor", esküt tettek a szőlőpásztorok is. Voltak mező csőszök, akik közül meghatározva csak a kukoricacsőszökkel találkozunk. Ezeket január legelején fogadták fel, ekkor előpénzt és pálinkát kaptak. Jövedelmük volt a büntetések-